Communio, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Az Ember: homályba borult? - Édart, Jean-Baptiste - Török Csaba (ford.): Az androgün vagy a személyek közössége?
Az androgün vagy a személyek közössége? 9 fejezi ki. Az istenség az abszolút hatalom, ezért hát nem lehet semmiféle módon sem korlátozva. Az istenség elég önmagának. Ezért normális, hogy ez az isteni mítosz „az ember vallási tapasztalatának a paradigmájává” lesz. Egy ősi ember, az androgün a kezdete az emberiségnek. Az, hogy kerek volt, ezt mutatja meg, ugyanis a gömb a tökéletesség kifejezője. Ezek az elemek megtalálhatók a platóni mítoszban. A szerelmes vonzódás Arisztophanész szerint az eredeti különválasztás következménye. A nemi irányultságot az ősszülő természete határozza meg. Az egy androgünből származó férfiakat és nőket a másik nemhez tartozó személyek vonzzák. Azok, akik egy férfitől vagy egy nőtől származnak, saját nemükhöz vonzódnak. Arisztophanész pontosítja, hogy az a vágy, amely ezeket a személyeket egymás felé hajtja, mélyebb, mint egy egyszerű fizikai vonzalom. Minden „fél” vágyik arra, hogy „a szerelem újra összekapcsolja és visszahozza régi természetüket, és megpróbálja, hogy kettőből egyet alkosson”.6 Az szerelem tehát nem más, mint egy teljességgel eredeti vágy, a végzet okán elvesztett teljesség vágya. Az androgün az emberiség „normális” állapotát jeleníti meg. A nemi különbözőséget tökéletlenségként értelmezik. Nem csak a másiktól, de az önnön eredetünktől való különválasztottságot is jelenti.7 Ennek a mítosznak a termékenysége igen fontos. Közös pontokat mutat a Teremtés könyvévé 1. Mindkét elbeszélésben egyetlen létezőből jutunk el két, nemileg elkülönülő létezőhöz, legyen szó akár a Ter 1,27-ről, vagy a Tér 2, 18—21-ről. A nőnek a férfiból kiinduló teremtése a Tér 2,21-22-ben már nem állhat úgy a szemünk előtt, hogy ne idézze fel Apollón sebészi munkáját. Ennek a kezdeti szétválasztásnak felel meg a Tér 2,23-ban az una caro, összhangban a platóni mítosz végével. Az ember egy isteni büntetés tárgya, mivel olyanná akart lenni, mint Isten. Az Arisztophanész által leírt emberek szintén büntetés áldozataivá lettek, mivel fellázadtak az istenség ellen. Ezeket az eltérő elemeket feltárták a Tér 1-3 értelmezői. Mindez egy jelentős fejlődés során történt meg, amely különösen is a zsidó misztikában és a kabbalában lejátszódott, de ugyanígy a hermetikus hagyományban, s néhány keresztény szerzőnél is. Hozzánk időben sokkal közelebb van Freud, aki hivatkozik erre a mítoszra, hogy illusztrálja az „egy korábbi állapot helyre- állításának szükségességében” gyökerező nemi ösztön elméletét.8 Jeremiah 6 A lakoma, nr. 191. 7 Lacroix, X., Le corps de chair. Les dimensions éthiques, esthäiques et spirituelles de Yamour (Re- cherches morales), Cerf, Paris 19942, 288. 8 Freud, S., Au-delä du principe deplaisir, in Essai de psychanalyse (Petite bibliotheque 44), Payot, Paris 1968, 72-74.
