Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
82 Saskia Wendel „A »cool« digitális univerzum elnyeli magába a metafora és a metonímia univerzumát. A szimulációs alapelv legyőzi a valóság-alapelvet és az él- mény-alapelvet.”16 itt már nincs hely egy általunk Istennek nevezett, „mindeneket meghatározó Valóság” számára, kivéve ha Istent azonosítjuk a szimulációs alapelvvel: a mindeneket meghatározó Valóság a valóság szimulációja - Isten vagy virtualitás. Isten már nem a lét és a látszat megkülönböztetésének alapelve, nem az többé, aki elkülöníti a létet és a semmit azáltal, hogy önmagából teremt létezőt. Isten itt sokkal inkább a szimuláció, és ezáltal a lét és a semmi, a lét és a látszat közötti különbözőség hiánya.17 A szimulációs alapelv mindenesetre kötődik a tudat felbukkanásához, hiszen a tudat az, aminek a szimuláció köszönhető. A tudat így már nem a valóság „igaz” megismerésének lehetőségi feltételéül szolgál, hanem a szimuláció lehetőségi feltételéül. Ami igazából van, az a világ szimulációja, és a tudat mint az az erő, amely kiváltja a szimulációt. Ám a tudat egyszersmind mindannyiszor önmaga szimulációjába is belegabalyodik. A tudat egyszerre minden és semmi, Egy és Minden, szüntelenül önmagára vonatkozva, „isteni”, mivel önmagából forrásozik és mindig újra önmagából fakad, és ezáltal végbeviszi a szimuláció örökös visszatérését. A valóság szimulációjának tézise ezáltal a nietzschei Isten ha- lála-motívum egy új variációjában jelenti ki Isten halálát: a „mindeneket meghatározó Valóság” olyan, mint bármelyik valóság-szimuláció. Amennyiben a virtuális valóság fogalmában elenyészik a lét és a látszat, illetve a lét és a semmi közötti megkülönböztetés, úgy ezzel a megkülönböztetéssel együtt elenyészik a teista eredetű istenfogalom is. Csak egy lehetőség marad: a szimulációs alapelvet kell isteniként megjelölni, ami azonban egyet jelentene az „Isten” szó ekvivok használatával. „Isten” így valóban „mindent és semmit” jelentene, illetve egy minden különbözőséget tagadó totalitás szavaként szolgálna, amely mindent alávetett önmagának a lét és látszat, lét és semmi közötti különbségtétel kioltása révén. 16 Uo. 162. Baudrillard szimulációs tézisét ld. részletesen Uő., Agonie des Realen, Berlin 1978; Uő., Der symbolische Tausch und der Tod, München 1982. 17 Az itt szereplő német Indifferenz szó vonatkozik úgy a különbözőség hiányára, mint a két eltérő valóság megkülönböztetése kapcsán megnyilvánuló közömbösségre (a fordító megjegyzése).
