Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Wendel, Saskia - Török Csaba (ford.): A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság, amelyet Istennek nevezünk
A virtuális realitás és a mindent meghatározó valóság... 83 3. A SZIMULÁCIÓBÓL KIVEZETŐ ÚT: „ISMERD MEG ÖNMAGADAT!” A szimulációs alapelv látszólag ellentmond a valóságról alkotott köznapi felfogásunknak. Egyikünk sem indul ki abból, hogy az, amit megél, amit gondol és érez, amivel a dolgokban, eseményekben és személyekben találkozik, mindig valami virtuális. Hogyha a halálról van szó, akkor pedig egyszerűen azt mondanánk, hogy az ember mégiscsak tudja, mi az, amit hátra kell hagynia akkor, amikor hátrahagyja az életet - és ez mégiscsak „valóságos”, és nem pusztán egy szimuláció eredménye -, hacsak nem úgy véljük, hogy a végén az ember egyszerűen csak egy „cyberworld”-ből kerül kidobásra, és hogy ez az, amit halálként érzékelünk. Azonban legkésőbb ezen a ponton cinikussá válik a szimulációs tézis azokkal az emberekkel szemben, akiknek meg kell halniuk, és eközben nem tudnak egyszerűen „betöltődni” egy másik programba. Viszont az sem elég, ha a valóság virtualitása által felvetett problémával csupán azt szegezzük szembe, hogy a szimulációs tézisnek az emberi intuícióval ellentétes voltára vagy cinizmusára utalunk. Lehet, hogy egy film fontos utalást tartalmaz egy érvelési stratégiára, egy film, amely oly módon tematizálta és játszotta végig a virtuális valóság problémáját, mint egyetlen másik sem, s mindezt még sokféle filozófiai és teológiai utalással is gazdagította: a „Mátrix”-ról van szó. A „Mátrix” köztudomásúlag arról szól, hogy az emberekből a gépek szolgái lettek, amelyek kizsákmányolják őket, ám egyszersmind nyugalomba is helyezik az embereket azáltal, hogy virtuális világukban tartják fogva őket. Ezt a virtuális világot egy óriási számítógépes program, a Mátrix hozza létre és fejleszti. Az embereket egy megváltói alak, Neo fellépésének kell megszabadítania a rabságukból. A film üzenete egyértelmű: a Mátrix semmi esetre sem olyan mindent átfogó és meghatározó, olyan totális, mint amilyennek tűnik. A virtualitás nem minden, és nem minden virtuális. Létezik egy a virtuális realitástól különböző, „másmilyen” valóság, mondhatni egy „valódi” valóság, van egy „van”, létezik a lét és látszat, létezés és nemlétezés közötti különbség, amely megszakítja a Mátrix totalitását, s ily módon tartósan áttöri azt. így mindenesetre felismerhetővé kell válnia ennek a különbségnek, s ezzel együtt a valóságnak mint a pusztán virtuális realitástól különbözőnek a felismerése, ehhez pedig arra van szükség, hogy az ember kiszabaduljon a Mátrix által létrehozott folyamatos szimulációba való belegabalyodott- ságából. A Mátrix Orákuluma Neónak a következő utat jelöli ki ehhez: „Ismerd meg önmagadat!” Pontosan ezen az úton járt Descartes az elmélkedéseiben: az önbizonyosság megkérdőjelezhetetlensége, amely a „gondolkodom”-ban adva van, alapja
