Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Knop, Julia - Török Csaba (ford.): Virtuális világok - új médiák: felderítőutakon
Virtuális világok - új médiák 73 pességét alapvetően kurzorfuttató olvasásra és gyors, keveset raktározó információ-felvételre használja, ahogyan ez az interneten megjelenő tudás esetében sokszor megtörténik, és figyelmét kiteszi az állandó változásnak, a virtuális világ szervezett egyidejűségének, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogyha ebből kifolyólag az összpontosító munka és az összetett gondolkodás válságba jut. Ha az ember a virtuális világ törvényszerűségeit teszi meg az egész valóság vezérelvéül, akkor elfelejtheti, hogy „a digitális technikának van egy kikapcsoló-gombja (...) Hogy ezt soha nem nyomják meg, az nem a digitalizáció bűne, hanem egy egészségtelen munka-ethoszé, amely arra ösztönzi az embert, hogy minden oldalról felkészült, rugalmas alanyként cselekedjék”13 - pont úgy, mint egy computer. Az ember mégsem egy Task-Manager - a sok szinten kulcsfontosságú minősítéssé előléptetett „multitasking”14 az agy fiziológiájából adódóan nem más, mint illúzió. Gondolkodó képességünk lineárisan munkálkodik - aki úgy véli, hogy egyszerre sok feladatot képes feldolgozni, valójában többé-kevésbé rövid hgyelmi időtartamokat sorakoztat fel egymás mellé. A virtuális világ lehetőségeivel és korlátáival való kompetens bánásmód először is az érettebb nagykorúságot, vagyis a kommunikációs és társadalmi, kognitív és erkölcsi kompetenciák kiépítését követeli meg a médiummal szemben. Ezek előfeltételei a megfelelő médiahasználatnak. Be kell gyakorolni az emberek közötti társas érintkezést a maga eltérő szintjein és módjain, s ezt a szülői háznak és az iskolának kell támogatnia. Meg kell találni és meg kell határozni a társadalmi képződményen belüli saját identitást. Erre azonban az emberi élet teljes tágasságában kerül sor, az ember testi-személyes kifejeződési formáinak és társadalmi viszonyainak teljességében. A kiberworld által felkínált információ sokkal inkább vizuálisan meghatározott, mint a hagyományos szöveg- vagy szóorientált média esetében. Az interneten nem csak (örökre) gyűjtik az információkat, hanem meg is jelenítik azokat. A figyelemért folytatott hajszában a vizualitás és a nagy kifejező erővel bíró performansz előfeltételévé válik annak, hogy valakit vagy valamit egyáltalán észre vegyenek. A képiség és a megjelenítés (vagyis a média-társadalom imperatívuszai) visszahatnak a világról alkotott fogalmunkra és az önképünkre.15 Mindent a mobiltelefon kamerája által dokumentá13 Bunz, M., Das Denken und die Digitalisierung, in FAZ nr. 18 (2011.01.22), ZI. 14 Sokféle munkakörre, feladatra való alkalmasság (a fordító megjegyzése). 15 Ld. a Német Püspöki Kar impulzusadó iratát (2011.06.29): Virtualität und Inszenierung. Unterwegs in der digitalen Mediengesellschaft. Ein medienethisches Impulspapier (DDB 35, Publizistische Kommission), Bonn 2011, nr. 31-42.