Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1-2. szám - A család - Maschio, Giorgio - Török József (ford.): Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában
50 Giorgio Maschio Ezzel ellentétben egyesek azt állították, hogy az asszony, akit Isten segítőül adott a férfinak, belerántotta a bukásba, következésképpen a bűn okozta szenvedésbe. Ambrus azt feleli, hogy az ember bűne Istent nem lepte meg. Megteremtvén az embert, Ő tudta, hogy teremtménye képes a bűn elkövetésére, de Isten az egész emberiséget szemlélte, akinek tőle kell születni és ezért adta mellé az asszonyt a nemzés végett. „Ha azt nézzük, hogy Isten a dolgok teljességével törődik, megértjük, hogy az Úr azt részesítette előnyben inkább, ami az egészet szolgálja és kevésbé a bűn okának elítélését. (...) Isten inkább az emberek sokaságát részesítette előnyben, akiknek a bűneit megbocsáthatja, mintsem hogy Ádám egyedül legyen, igaz, bűntől szabadon.”12 Ezen felül van még egy másik ok, ami miatt a nemzés jósága és gondviselésszerű jellege biztosan állítható. „Az asszony a következő ok miatt lett a férfi oldalára állítva: az emberek eljövendő nemzedéke biztosítva legyen. (...) Végül, ha igaz is, hogy az asz- szony vétkezett először, lévén hogy ő fogja megszülni a megváltót, nem lehetett volna őt kizárni Isten terveiből. (...) A Szentírásban ez áll: »Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot« (lTim 2,15), következésképpen Krisztus anyja.”13 Jegyezzük meg, hogy ha az ember a „teremtmények legszebbike”, amint Ambrus mondja a Hexaémeron lapjain, nem egyedül Ádámról van szó Éva nélkül. Az emberi természet (substantia naturae) két, elválaszthatatlan nemből áll. A férfi és a nő tehát ugyanaz a természet, egyenlőképpen részesülnek Isten képmásának méltóságából. íme, Éva Ádám bordájából való teremtésének ez az igazi értelme.14 Másodsorban meg lehet figyelni, milyen fokban érzékeny Ambrus az isteni szándékban rejtező megváltás meghatározó értéke iránt. A tökéletes, de egyedül lévő embernél, egy „igaznál”, akinek nincs rá szüksége, Isten jobban kedveli a megbocsátásra rászoruló, bűnösök sokaságát. Isten akarta szabadakaratukat, mégha a bukás előrelátható is. Ez utóbbi nem állítja meg az isteni tervet. Ez csúcspontját majd a bocsánatban éri el, amit Isten az egész emberi nemre kiterjeszt, amikor „egy asszonytól” megszületik a Megváltó. Ezek a gondolatok mélységes változásokat hoznak az ókori társadalom számára - egyébként több, más egyházatya is ezen a véleményen van. Mindenekelőtt a férfi és a nő egyenlő méltóságának állítása, amiben bennefog12 13 14 Uo., 10,47. Uo. Uo., 10,48-49.
