Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - A család - Maschio, Giorgio - Török József (ford.): Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában

Férfi, nő és házasság Szent Ambrus gondolatvilágában

49

tekintettek az erkölcsileg és politikailag gyengülő és szétesni készülő társadalom számára.9

A házasság jó voltáról szóló igehirdetés része volt a társadalmat elnyeléssel fenyegető sok rossz közömbösítési kísérletének. Milánó püspöke, úgy tűnik, a házasság kapcsán nem írt műveket, nem mondott homiliákat. Mégis, maradtak fönn elemzésre alkalmas írásai Máté evangéliumának 19. fejezet 2-12. verseiről (a feleség elbocsátása kapcsán) és más szentírási magyarázataiban (például Teremtés könyve 1-2. fejezet) és a szüzességről szóló írásaiban.10 11

FÉRFI ÉS NŐ ISTEN SZÁNDÉKÁBAN

Kezdjük a férfi és a nő teremtésének történetével, amellyel Ambrus püspöksége kezdetén foglalkozott. Gondolatait a földi paradicsomról (De paradiso) írt műve őrizte meg. Kérdés-felelet formájában jelennek meg ezek a szöveg által fölvetett problémával foglalkozó gondolatok. A teremtés jóságát, amint fentebb már utaltunk rá, a hellén kultúra bizonyos áramlatai megkérdőjelezték. A Teremtés könyvében olvasható teremtéstörténet mintha egy Dé- miurgosz munkája lenne, aki a világot és az embereket azért teremti, hogy uralma alatt tartsa őket. A jó Istennek - tiszta szellem - nincs köze a teremtéshez; és neki küzdeni kell, hogy a Démiurgosztól elragadja a sok-sok test börtönéből a szabadulását, amelyekben ő szétszóródott és elrejtőzött. Ebben az esetben azoknak a hangja hallható, akik a keresztény közösségben megtagadták nemcsak a Biblia első könyvét, hanem az egész Ószövetségi Szentírást, tagadván annak sugalmazottságát. Ezzel ellentétben Ambrus és az egész keresztény egzegézis-hagyomány úgy látja, hogy a teremtés jó. Amikor megjelenik a földön, ő az egyetlen teremtmény, akit Isten a saját képmására és hasonlatosságára alkotott „férfinek és nőnek” (Tér 1,27). A történet végén, miután az első házaspárt Isten megalkotta, és feladatul adta nekik a földkerekség benépesítését, a Teremtő megerősíti, hogy mindez „jó” (Tér 1,31). Az egymástól különböző nemek és egyesülésük az emberi nem elterjedése végett, nem olyan Isten műve, aki a halandóság körforgását akarja táplálni, hanem a Teremtő titokzatos szándékának felel meg.11

9 Csak néhány tanulmány: G. Sfameni Gasparro, La Coppia nei Padri bevezetése, Milano, 1991, p. 13-170.; C. Mazzugco: Dígnitd del matrimonio e della famiglia nella riflessione patristica. In Matrimonio e famiglia. Nardini, Fiesole, 1996. p. 9-61.

10 Giuseppe Flachi, L’influenza della patristica sulla politica legislativa de nuptiís degli imperatori romani deisecoli IVe V. Augustinianum 50 (2010), p. 372-373.

11 De paradiso 10,46.