Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Fouilloux, Étienne - Török József (ford.): A katolicizmus Franciaországban és Nyugat-Európában XII. Piusz pápától XVI. Benedek pápáig
76 Étienne Fouilloux hogy a Szent Officium (későbbi neve: Hittani Kongregáció), mint a cenzúrát gyakorló hivatal ellen a zsinaton éles bírálatok fogalmazódtak meg, például a kölni érsek, Frings bíboros részéről 1963. november 8-án. Három kiadatlan följegyzésében Yves Congar aláhúzza, hogy „a papi és szerzetesi hivatások számának katasztrofális csökkenésén”, a „tekintély és engedelmesség válságán” túlmenően a tanítóhivatallal szemben bizonyos front szerveződött, éppen az Egyház életében legjobban elköteleződöttek, „értelmiségiek, ifjúsági mozgalmak aktivistái, a katolikus sajtó irányítói” körében. A történelem iránt szenvedélyesen érdeklődő Congar bizonyos szempontokból hasonló „helyzetre” mutatott rá: „ez a préreform (előrefor- máció), még katolikus, de keresi az evangéliumi újra-feltöltődést.”26 XXIII. János pápává választása nem nagy vigasz volt azoknak, akik Ron- calli nunciusról rossz emlékekkel rendelkeztek. „A legkevesebb, amit mondani lehet, uralkodásától nem vártunk semmit” - írta a pápa halálakor híres cikkében a jezsuita Robert Rouquette.27 Számos római döntés meghosszabbította vagy súlyosbította az előző tilalmakat. Pizzardo bíboros, a Szent Officium titkárának 1959 szeptemberében kelt levele a munkáspapokra vonatkozó tilalmakat tovább szigorította; 1962 júniusában, néhány hónappal a zsinat megnyitása előtt a Szent Officium az 1955-ben elhunyt Pierre Teilhard de Chardin tanaitól óvott. Yves Congar dominikánus és Henri de Lu- bac jezsuita szerzetes, az előző tisztogatások neves áldozatai meglepetéssel és némi nyugtalansággal vették tudomásul, hogy a Szent Officiumhoz közel álló Zsinati Előkészítő Bizottság konzultoraivá neveztettek ki. A zsinat elé terjesztendő szövegek szerkesztését titok övezte, míg ők tudták, hogy azok kezében van, akiknek a tilalmakat köszönhetik, s akik esetleg túszként használhatják őket - legalábbis ők ettől féltek. Naplójában az előkészítő szakaszt vérmérséklete szerint a jezsuita hittudós pesszimistábban írja le, mint a dominikánus.28 A zsinat nem az „új teológia” elítélésének váratlan eredménye lesz, ami a Humani generis kezdetű, 1950-es enciklika óta függőben van? Bizonyos tervezeteket 1962 nyarán elküldték a zsinati atyáknak. A világegyház püspökei (németek, belgák, franciák, hollandok) Rómába megküldték ellenvetéseiket (animadversiones) amelyekben rámutattak a tervezetek és a zsinat meghirdetése által fölkeltett „reformáló” (réformatrices) várakozások közötti eltolódásra-különbségre. Az elvárások a felelősségteljes helyi egyházakban és társadalmakban fogalmazódtak meg. Ez már kirajzolja a zsinati 26 Informations catholiques internationales, 1958, november 25. 27 „Le mystére Roncalli”, in: Études, 1963, július, p.13. 28 Carnets du Concile, I, Paris, Cerf, 2007 et MonJournal du Concile, I, Paris, Cerf, 2002.
