Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció
Katolicitás és új evangelizáció 63 3. A KATOLICITÁS ÁLTAL A HELYI EGYHÁZAKRA RÓTT FELELŐSSÉG Az egy Egyház katolicitásának a helyi egyházakban kell kézzel fogható alakot öltenie. II. János Pál pápa írja az új évezred kezdetére kiadott apostoli levelében: „»A tevékeny Krisztusnak egy, szent, katolikus és apostoli egyháza« ugyanis jelen van valamennyi részegyházban, amely püspöke körül összegyűlve testvéri egységben és a »kenyértörésben« (vö. ApCsel 2,42) az igét hallgatja. Főként ezekben a részegyházakban ölt testet Isten egyetlen népének misztériuma, amely mindig alkalmazkodik a különféle körülményekhez és kultúrákhoz.” (NMI 3). A misztérium körülményekhez és kultúrákhoz való alkalmazkodása nem csupán annyit fejez ki, hogy a meglévő közösségek szükségszerűen magukban hordják mindazt, ami egyes tagjaikban meghatározza őket (nyelv, visel- kedésmodellek, magatartásformák, neveltetés stb.), hanem azt is, hogy az evangelizációs küldetéssel felruházott nép itt és most, saját lokalitásában és temporalitásában kell, hogy az isteni titkok, misztériumok megélője, megélve tanúsítója, tanúsítva hirdetője legyen mindazok körében, akik konkrét módon körülveszik őt. Hiszen az evangelizálást nem Rómában végzi egy személyben a pápa a teljes Egyház nevében az egész világ felé, hanem elsődlegesen a helyi közösségek kell, hogy végbevigyék a „szomszédok”, vagyis a legközelebbi felebarátok körében. A helyi közösségek élete tehát evangelizációs megnyílásában visszatükrözi (vagy éppen bezáródásában elhomályosítja) az Egyház egészének a katoli- citását. W. Bemert szerint a „katolicitás megköveteli, hogy a közösségekben elfogadjanak és felvállaljanak minden karizmát, a keresztényiről való tanúságtétel és az arra vonatkozó megismerés minden formáját (a lelkiségek és a teológiai felfogások alakjában), hogy gondot fordítsanak a marginalizálódott egyénekre és csoportokra, és megóvják a teremtés integritását”.13 így a katolikus evangelizáció ezerarcú, a híveknek, Isten népének a kegyelmi gazdagságát eltérő missziós alakzatokban felragyogtató, az emberi valóság felé nyitott és érdeklődő, elkötelezett az igazságkereső párbeszédre. Kevesen hatoltak az ilyen alakú evangelizáció teológiai elemzésének olyannyira a mélyére, mint VI. Pál pápa. Evangelii nuntiandi kezdetű szinó- dus utáni apostoli buzdításának kezdetén, visszautalva a II. Vatikánumra, így ír: „Csak úgy leszünk hűségesek a zsinat óhajához, ha egyrészt mindig szem előtt tartjuk hitbeli örökségünket, amelyet az Egyháznak sértetlenül 15 15 Beinert, W., art. Katholizität der Kirche. Ill: Systematisch-theologisch, in LThK3 5,1373.
