Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció
Katolicitás és új evangelizáció 61 részletet, ebben az egyetemesség három elemét ragadhatjuk meg, amely alkalmas a katolicitás eleven mélységeinek felmutatására:- „Én kaptam minden hatalmat égen és földön”: a valóság egyetemes krisztocentrizmusa.- „Tegyétek tanítványommá mind a népeket”: a misszió egyetemessége.- „Tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam”: a krisztusi kinyilatkoztatás, az evangélium egyetemessége. Mindezekhez hozzájárul a záró ígéret, amely az első pontból kiindulva mintegy megerősíti a másodikat és a harmadikat is: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” - a Szentlélek által megvalósuló egyetemes krisztusjelenlét pecsétje ez, amiben a krisztocentrizmus foglalatát láthatjuk úgy a misszió, mint az evangélium egyetemessége számára. így tehát az Egyház katolicitása a krisztusközpontúságból fakad, ameny- nyiben az Egyház létében, fennállásában, küldetésében és szolgálatában a Szentlélek által Krisztus egyetemes jelenlétét hordozza, az evangélium hirdetésével azt teszi „hallhatóvá”, vagyis „hihetővé” (vö. Róm 10,31) a világ számára, így teljesítve be egyetemes, egészszerű, katolikus küldetését. 2. AZ EGYHÁZ KATOLIKUS ÖNÉRTELMEZÉSE Túlhaladva a katolikus jelző felekezeti identifikációs jelentését, az ortodoxia- heterodoxia elkülönítése terén játszott szerepét, a II. Vatikáni Zsinat a középpontba állította a katolicitás mint már meglévő adottság (Gabe), de egyszersmind mint szüntelenül megvalósítandó, beteljesítendő feladat (Aufgabe) jelentőségét. Ennek az evangelizáció szempontjából igen fontos dogmatikai reflexiónak a megalapozása a Lumen gentium konstitúcióban található, amely dokumentum már az első pontjában így fogalmazza meg a zsinati atyák szándékát: [az Egyház] „híveinek és az egész világnak jobban ki akarja nyilvánítani a maga egyetemes természetét és küldetését” (LG 1). Ennek az egyetemességnek az alapja szentháromságtani.14 Az Egyház katolicitásának valóban katolikus (és nem felekezeti) értelmezése a jól ismert bekezdésben mutatkozik meg a legnyilvánvalóbban: „Krisztus, amikor felmagasztalták a földről, mindeneket magához vonzott (vö. Jn 12,32 a görögben); föltámadván a halálból (vö. Róm 6,9) elküldte tanítványaira éltető Lelkét, és általa az üdvösség egyetemes szakramentumává 14 „... az egyetemes Egyház úgy jelenik meg, mint »az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép«” (LG 4).
