Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció
60 Török Csaba A keresztény szóhasználatban szintén ilyetén általános jelentéssel találkozunk először, gondoljunk a katolikus levelekre az Újszövetségben, amelyek azért nyerik ezt a nevet, mert minden hívőhöz szólnak, nem pedig egy meghatározott helyi közösséghez; vagy Antióchiai Ignácnál az egyetemes, az összegyház megjelölésére a részegyházakkal szemben. Az eretnekségekkel vívott csatákban, az igaz hit és az igaz egyház meghatározásának szükségessége idején természetesen sajátos teológiai értelemmel is megtelt a katolicitás. Az igazhitű egyház jelzője lett, amely (szemben a helyi, részleges eretnekségekkel) a sok helyi közösség egészszerű közösségében található meg. Ágoston, de még inkább Lerinói Szent Vince munkássága után így rögzül a katolicitás egyháztani távlata: a tér- és időbeli egyetemesség (ubique et semper), kiegészülve a hit hívőkbeli egyetemességével (ab omnibus)9 A katolicitás tehát - ami mindeneket egyetemesen tartalmaz10 11 - ezen a hármon nyugszik: universalitas (területi egyetemesség),11 antiquitas (időbeli egyetemesség)12 és consensus (a hívő nép hitegysége).13 Mindazonáltal ebben a képletben a katolicitás mint adottság, mint a már fennálló egyházi valóság ismertetőjegye áll előttünk. Ennek oka bizonnyal a megfogalmazás sajátos kontextusában keresendő. Az adott korban a katolicitás az igaz hit és az eretnekség feszültségében nyert meghatározást. A későbbiekben azonban az új tapasztalatok - a keresztény Birodalom bukása, a nagy népmissziók megkezdése, még később a földrajzi felfedezések kora s a nagy világmissziók születése - rámutattak, hogy az Egyház nem csak adottságában, de hivatásában és küldetésében is katolikus. A tényszerűség állóképi, statikus katolicitása a krisztusi misszió dinamikus katolicitásá- nak tudatával egészült ki. Hiszen az egyetemes isteni üdvakaratnak megfelel az Egyház küldetésének katolicitása, amint az a Máté evangélium záró soraiban a szemeink előtt áll: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,18-20). Ha megfigyeljük a fenti szöveg9 Ld. Lerinói Szent Vince, Comm. II, 6. Az ezt megelőző bekezdésben (II.5) hasonlóképpen van szó az egyházi és katolikus szentírás-értelmezésről, szemben az egyes személyek vagy közösségek interpretációival. 10 „quae omnia universaliter comprehendit” — uo. 11 „... tota per orbem terrarum confitetur Ecclesia” - uo. 12 A szentek és az atyák hite - uo. 13 Amiben kiemelt szerepe van a régiségnek (vetustas) és minden vagy majdnem minden pap és tanító egyetértő ítéletének.
