Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint
A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint 37 telékén kívül, hanem más keresztény egyházak és egyházi közösségek is megőriztek sokféle és lényegi keresztény örökséget (vö. UR 21skk; OE 5k). A katolikus Egyház vallja a minden vallásos, ám a keresztény nevet nem valló ember felé irányuló üdvközvetítést - olyan jelenség ez, amely az utóbbi időkben nálunk is mind inkább elterjed -, sőt mindazok felé is, akik „Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát” (LG 16). Mi marad hát az Egyház üdvösséghez való szükségszerűségéből, amelyet de Lubac a „kevesebb” és „több” dialektikájával, a II. Vatikánum pedig a hagyomány eltörlése nélkül az Egyház lényegének újragondolásával alapozott meg? Először is az ókeresztény extra-axióma értelmében fennáll a komoly intés minden keresztény felé, hogy hű maradjon hivatásához és komolyan vegye a Jézustól kapott küldetést. De Lubac inkluzív axiómaértelmezéséből is levezethető az Egyház üdvösséghez való szükségszerűsége. Az Egyház szükségszerű, mert Jézus szükségszerű az üdvösséghez. Ugyanis csak az Egyház, mégpedig a katolikus Egyház mondja meg nekem a maga teljességében, hogy kicsoda Jézus Krisztus, s Isten miként akar minden embert emberré lett Fia által az üdvösségre vezetni. Ez az üdvösség Isten útjain jut el minden emberhez, és az Egyház ajándékozza azt. A már említett történeti (Ciprián) és szisztematikus (Blondel, de Lubac) előfeltételek fényében nem kell szégyellnünk, hogy napjainkban is megemlítsük az extra Ecclesiam nulla salus axiómát. Ugyanis érthetővé lesz, hogy az axiómát most már elsődlegesen nem felekezeti értelemben vesszük, hanem hogy abban az Egyház minden ember számára való szentségi funkciójának a gondolata fejeződik ki, amiben újra felfedezhetjük de Lubac „kevesebb” és „több”-jének a dialektikáját. Ezáltal sokat lehet finomítani az axióma kapcsán olykor érzékelt ridegségen. 2.2 A katolikus Egyház szentségi szerkezete A Catholicisme lényegileg járult hozzá ahhoz, hogy a II. Vatikánum elsőként „mintegy szentségnek” (LG 1) nevezze az Egyházat, és azóta az Egyház és a szentségek szoros kapcsolata, vagyis az Egyház szentségi alapszerkezete erőteljesebben tudatosult a teológiában és a lelkipásztorkodásban. Rögtön az első mondat, amellyel de Lubac a szentségekről szóló fejezetet bevezeti, elővételezi a LG 1-et, amikor így ír: „A szentségeket, amennyiben az üdvösség eszközei, az egység munkálóinak is kell tekintenünk. Oly mér
