Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint
A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint 33 lica Mater-ként az Egyházat. Számára leginkább arról van itt szó, hogy az ezekben a szövegekben kifejeződésre jutó gyermeki szeretettel és megbonthatatlan hűséggel fordulnak efelé a látható Egyház felé. Cipriánnal együtt de Lubac is kijelenti: „Nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem anyja az Egyház”13 (C 41). d) Pállal együtt (ld. mindenekelőtt lKor 12,12—31 a) de Lubac is Krisztus misztikus testeként tekint az Egyházra. „Láthatóként az Egyház nem Isten országa, még kevésbé a misztikus test a maga beteljesültségében, még ha ennek a testnek a szentsége át is sugárzik láthatóságán” (C 42). Mégis az Egyház már most Krisztus növekedésben lévő misztikus teste, mivel Krisztus szüntelenül a feje Egyházának, és ez mindig az ő teste marad, ha nem is érte még el a mennyei teljességet. Ebben az összefüggésben írja le de Lubac már 1937-ben azt a mondatot, amelynek hatalmas egyháztani kihatása lett: „Ha Krisztus Isten szentsége, akkor az Egyház számunkra Krisztus szentsége, megjeleníti őt a szó teljes eredeti erejében: igaz jelenlétét ajándékozza nekünk” (C 50). Ezzel de Lubac - a frankfurti dogmatikussal, Otto Semmelroth jezsuitával (1912-1979), aki 1953-ban jelentette meg híressé vált könyvét: Az Egyház mint ősszentség-et - úttörő szerepet töltött be a II. Vatikánum szentségi egyházfelfogása felé, amely rögtön a Lumen gentium elején megmutatkozik: „... az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (LG 1). A zsinat kellő óvatossággal fogadja be de Lubac gondolatát az Egyházról mint szentségről, amennyiben az Egyházat „mintegy” (veluti) szentségnek nevezi. Nem akarta ugyanis azt a benyomást kelteni, hogy az Egyház úgy szentség, amint a katolikus Egyház hét szentsége az. Már Otto Semmelroth is azt akarta kijelenteni az Egyház ősszentségéként való megjelölésével, hogy az Egyház hét szentsége egyetlen ősforrásból ered. Karthágói Cipriánnal, Alexandriai Kelemennel és Órigenésszel együtt de Lubac újra meg újra rámutat az Egyház egységére. Az Egyház egysége ugyanis mindig fenyegetésnek volt kitéve, dacára a tanítványok egységéért a búcsúvételkor a mennyei Atyához intézett jézusi kérésének (vő. Jn 17,21). Már Pálnak is egységre kell intenie az általa alapított korintusi közösséget (vö. lKor 1,10-17). A krisztológiai (arianizmus), pneumatológiai és szent- ségtani (eretnekkeresztelési vita és donatizmus) viták már korán megtörték az Egyház egységét. Ehhez hozzájárultak még további viták is a kora-középkorban az Eucharisztia kapcsán, valamint a kelet-nyugati egyházszakadás 13 Cyprien de Carthage, L'unité de l’Église (SC 500), Cerf, Paris 2006, 188k.
