Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben

a katolikus Egyházba is behozta. Möhler és Newman ezáltal a XX. századi katolikus egyházi megújulás előfutáraivá lettek. Az ő indításukra tudatosította H. de Lubac, Y. Congar, K. Adam, H. U. von Balthasar (és még sokan mások is) már a II. Vatikáni Zsinat előtt a katolicitás eredeti egészszerű értelmét.9

A II. Vatikáni Zsinat csatlakozhatott ezekhez a megújulási mozgalmakhoz, és újra érvényre juttatta a katolicitás egész szerinti, átfogó egyetemességét a maga egységében, de egyszersmind a népek, kultúrák, helyi egyházak és karizmák szerinti belső sokféleségében is (LG 13). Ezzel együtt járt egy jelentős ökumenikus nyitás. A zsinat elismerte, hogy a katolicitás számos eleme fellelhető a katolikus Egyház intézményes keretein kívül. Ugyanakkor kitartott amellett, követve az ókeresztény egyház tanítását, hogy a katolicitás a püspöki és a péteri szolgálathoz kötődik, és hangsúlyozta, hogy az üdvösség eszközeinek teljessége csakis a katolikus Egyházban van meg, amely a Péter utódával s a vele egységben lévő püspökökkel közösségben áll fenn (LG 8, UR 3). Ez a subsistit in széleskörű vitát eredményezett, amelyre jelen írásunkban nem térhetünk ki.10 Valójában a zsinat ezáltal - az ókeresztény hagyomány értelmében - meg akarta őrizni a katolicitás egyedi tulajdonságát, ugyanakkor meg is szeretett volna nyílni az ökumenikus kérdés felé. Leginkább annak megmutatása volt számára fontos, hogy a keleti egyházak teljes lelki, liturgikus, egyházfegyelmi és teológiai öröksége a maga sokféle hagyományával együtt hozzátartozik az Egyház teljes katolicitásához és apos- toliságához (UR 17).

Evangélikus részről hasonló ökumenikus fordulatra került sor. Már a XIX. században létrejöttek felekezeti világszövetségek, a II. világháború után pedig sor került az Egyházak Világtanácsának a megalapítására. Ennek első amszterdami közgyűlése (1948) még a szentségi, püspöki és központosított egyháztípus értelmében vette a katolikusságot, s szembehelyezte azt az eseményszerű evangélikus egyházmodellel. Ám az 1968-as uppsalai világtalálkozó már az Egyház lényegi tulajdonságai közé sorolta a katolicitást. Olyan evangélikus teológusok, mint N. Söderblom, Fr. Heiler, P. Tillich és még mások, már előre azon munkálkodtak, hogy katolicitást újra felfedezzék az evangélikus egyházak számára, s ezért beszéltek egyfajta evangélikus katoliA katolicitás mint krisztológiailag és pneumatológiailag megalapozott egység... 11

9 Lubac, H. de, Catholicisme. Les aspects sociaux du dogme, Cerf, Paris 1938; Congar, Y., Katho- lizität, in Heilige Kirche, Evangelisches Verlagswerk, Stuttgart 1966,159-165; Adam, K., Das Wesen des Katholizismus, Patmos, Düsseldorf 1924; Balthasar, H. U. von, Katholisch. Aspekte des Mysteriums, Johannes, Einsiedeln 1993.

10 Ld. ehhez Kasper, W., i.m. 234-238.