Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
A katolicitás mint krisztológiailag és pneumatológiailag megalapozott egység... 7 ra vonatkozó hitvallás tehát eredetileg Krisztus egyetlen egyetemes Egyházának a megvallását jelenti, amely az egész földkerekségen szétszóródott helyi egyházakban él, és amely a kezdetektől összefügg az Egyház püspöki alkotmányával. A katolicitás egyetemes egységet jelent a helyfüggő sokféleségben. Ezáltal már a II. század közepére felvázolásra kerültek azok az alapvonalak, amelyeket Ágoston fog majd kiemelni. Ágoston (1430) szerint a catho- lica kifejezés a hath’ holonból ered, s a jelentése: secundum totum, vagyis az egész világra kiterjedt egész Egyházat jelenti (Ep. ad Petilianum 2, 38,91). A katolikus Egyház tehát a világszintű egyetemes Egyházat jelenti, szemben a helyi szakadár levált részekkel (Ep. 92,23). Ezáltal Ágoston kimondhatta, hogy az észak-afrikai donatisták, akit nem alkották az egyetemes közösség részét, nem képeznek egyházat. Mindazonáltal helytelen lenne, ha az ágostoni elképzelést kizárólag földrajzi egyetemességként értelmeznénk. Ehhez Ágostonnál még egy mélyebb minőség is kapcsolódik. Az Egyház egysége szerinte a szeretetben áll; egyházfelfogásának a szeretet a szíve. Mivel a szakadások kivetnek a szeretetből, szétzúzzák az Egyházat s az egyházként való létet. Jeruzsálemi Szent Cirill (1386/387) már kevéssel Ágoston előtt összefoglalta a minőségi és a mennyiségi jelentést: „Az Egyházat azért nevezik katolikusnak, mert az egész földkerekségen, annak egyik végétől a másikig elterjedt, és mert általánosan és szünet nélkül tanítja mindazt, amit az embereknek a láthatóról és láthatatlanról, az égiről és a földiről tudniuk kell; mert az Egyház a teljes emberi nemet, uralkodókat és alattvalókat, művelteket és műveletleneket istentiszteletre vezeti; és mert általánosan mindenféle bűnt, amelyet a lélek vagy a test elkövethet, kezel és gyógyít; és végezetül mert mindenfajta erényt, ami csak létezik, birtokol, nyilatkozzanak meg azok akár a tettekben vagy a szavakban vagy bárminemű kegyelmi adományokban” (Müsztagógikus katekézisek 18,23). Ágoston után, és olykor kritikával illetve az ő újszerűnek talált kegyelemtanát, Lerinói Szent Vince (t435k) állította fel a közismert, később gyakran, még az I. Vatikái Zsinaton is idézett (DS 3020) axiómát, miszerint az katolikus, amit mindenhol, mindenkor és mindenki hitt (Commonitorium 2,5). Vince szerint tehát a katolicitásnak van egy diakronikus, az időkön átnyúló és az eredetre visszamutató, valamint egy szinkronikus, vagyis a jelenkor hitkonszenzusát leíró jelentése. A katolicitás jelenti egyszerre az egész- és igazhitűséget, valamint földrajzi egyetemességet. Jeruzsálemi Cirill emellett világossá tette azt is, hogy a „mindenki hiszi” formula társadalmi, etnikai és kulturális katolicitást is jelent, s minden társadalmi csoportot, szegényeket és gazdagokat, művelteket és műveletleneket, magas és alacsony állásúakat egyaránt magába foglal.
