Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
8 Walter Kasper FELEKEZETI LESZŰKÍTÉSEK Szó szerinti értelmében a katolikus egyetemes és integrális jelentéssel bír. Azonban már az egyházatyáknál világossá vált, hogy az Egyház lényegének katolikusként való megjelölése igen hamar a szakadárnak és eretneknek tartott közösségekkel szembeni elhatárolás kritériumává vált. Már antióchiai Szent Ignácnál is így volt ez, aki leveleiben szembeszállt a közösségekben megjelenő, egymás ellen munkáló áramlatokkal, és nyomatékosan fellépett a püspök körül megvalósuló egység érdekében (Ef. 2,2; 4,lk; 20,2; Magn. 5; 7; Trail. 2k; 7; 13,2 stb.). Amaga teljes formájában Ágostonnál mutatkozott meg világosan ez a tendencia. A későbbi történéseket mindenekelőtt két fejlemény határozta meg, amelyek korszakhatárt is képeztek.3 Theodóziusz Codexe (438) formálisan is birodalmi egyházzá tette az Egyházat. A birodalmi jog azonban csak azokat az egyházakat ismerte el, amelyek közösségben voltak Rómával. Ezt a meghatározást átvette Jusztiniánusz Codexe (529-534), s onnan átment a középkori Szent Római Birodalom jogába is. Ezáltal az eretnekség és az egyházszakadás már nem csak az Egyház belső egységét veszélyeztette, hanem sokkal inkább a Birodalom egységét kérdőjelezte meg. Az egyházszakadás és az eretnekség immár a birodalmi jog szempontjából értődött, s legtöbbször véresen üldözték azokat. A XI. század gregorián reformja által még egy meghatározó elem járult mindehhez. Ez volt „a legnagyobb fordulat, amelyet a katolikus egyháztan megélt”.4 A keleti egyházakkal való együvé tartozás meglazult, illetve egyenesen megszakadt. A pápák a római egyházat nevezték mater omnium catho- íicorum-nak. A lateráni bazilika bejáratánál mind a mai napig olvashatók a kőbe vésett nagy betűk: „Caput et mater omnium ecclesiarum”. A második megjelölés történetileg legjobb esetben is csak a nyugati birodalomfél egyházaira érvényes, s ez mutatja, mennyire eltűnt a látóhatárról a kelet. így a pápák a keleti egyházszakadás után az ecclesia catholícá-t már ecclesia Ro- maná-ndk nevezhették. Ez a folyamat VIII. Bonifác idején érte el a csúcsát, aki az Unam sanctam bullában (1302) ünnepélyesen kijelentette, hogy az üdvösség csakis a római egyházban, s a római pontifex alatt elnyerhető (DS 870-872). Teljesen azért mégsem vesztették szem elől a keleti egyházakat. Mindig adódtak újabb erőfeszítések az egység helyreállítására. A Firenzei 3 Ehhez Id. Seckler, M., Katholisch als Konfessionsbezeichnung, in Die schiefen Wände des Lehrhauses. Katholizität als Herausforderung, Herder, Freiburg i.Br. 1988,178-197. 4 Congar, Y., in Handbuch der Dogmengeschichte, Bd. III/3c, Herder, Freiburg i.Br. 1971, 62.
