Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 91 veredik a vallási jelentés (amely közelebbről nehezen lehatárolható122) és a nacionalista gondolat, érdekes mintáját nyújtva annak, hogy egy teológiai fogalom miként nyerhet politikai értelmet. Ez a megközelítés azért figyelemre méltó, mert az egyházi communiót a közép-kelet-európai régióban máshelyütt is nemzeti-társadalmi kategóriává változtatják át (elég saját hazánk példájára gondolni). így megjelenik Egyház és nemzet szükségszerű egységének gondolata, amely végül az Istennel való közösséget alárendeli az emberi közösségnek, a communio tárgyaként a nemzeti szellemet, értéket, valamiféle elvont közösségtudatot jelölve meg (a „magyarok Istene”, a magyarjézus és ebből kifolyólag a magyar ősegyház gondolata). Ez az elképzelés elfeledteti, hogy a társadalom nemzeti-közösségi öntudata soha nem olvadhat egybe az egyházi közösség öntudatával: „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben” (Kol 3,11). Ez a mondat nem kérdőjelezi meg a társadalmi közösségtudat létjogosultságát, ám nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyházi közösség öntudata el kell, hogy váljon ettől, épp az isteni communio-communicatio okán.123 6. KÍSÉRLET AZ ÖSSZEGZÉSRE Mint láthattuk, a koinónia-communio fogalma a pogány bölcseletben kristályosodik ki. Számos lehetséges jelentése közül a leginkább hatással bíró a társadalmi-politikai közösség gondolata. Alapjában véve nem másról van szó, mint hogy emberek csoportját a valamilyen megosztott dologban való részesedés szövi egybe közösségé - hisz a koinónia nem más, mint részt kapás, részesedés. Arisztotelész ezt a legmagasabb, legnemesebb formában az államban, a poliszban leli fel, amennyiben az minden polgár közössége, amely természeténél fogva a legmagasabb jóra, a közjóra irányul. Úgy az Ószövetség LXX-fordításában, mint az Újszövetség görög szövegében találkozunk ezzel a kifejezéssel. Jelentése mindannyiszor visszatükrözi a görög-hellén kultúra, társadalom, filozófia felfogását. Nem véletlen, hogy az egyházi közösség ismérveit az ApCsel 4,32 így fogalmazza meg: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjá122 Hogy mi is a szobomoszty tulajdonképpeni súlypontja, az szerzőről szerzőre változó: hol ma^a Krisztus, hol az orosz ortodox egyház, hol az Istenanya kultusza. 23 Erre a veszélyre figyelmeztetett a magyar katolikus püspökök körlevele is; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Az élő Egyház hitével összhangban. Körlevél a katolikus hit megőrzéséért, 2009.09.20.
