Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához

A Zsinat és az Egyház

53

sal a zsinat utáni vitában megfigyelhető kettősséget a krisztomonisztikus és a tisztán karizmatikus vagy demokratikus módon felfogott egyházképek között, ám ezért igen magas árat fizet. Biblikus szempontból nem alátámasztható az Istenről mint communióról való beszéd; ugyanis ez a fogalom az egyháztanból ered. Greshake innen veszi át, és vonatkoztatja Istenre, hogy aztán újból visszatérjen az Egyházhoz. Ez egy be nem ismert petitio principii. Ezenkívül Greshake álláspontja igencsak a triteizmus határán mozog: a „Hármak” közössége?

Aki ezen látásmód megerősítésére a Szent Cipriántól áthagyományozódott, s a LG 4-ben idézett szövegre szeretne hivatkozni - az Egyház „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (LG 4) -, tévúton jár. Ciprián ugyanis nem az egyházi, még kevésbé a felekezeti sokféleséget akarta legitimálni, hanem arra tett kísérletet, hogy hangsúlyozza Krisztus egy és egyetlen, üldöztetéseket szenvedő Egyházának a szétzúzhatatlan egységét, amelyet az adott korban a felbomlás veszélye fenyegetett. Akár csak Yves Congar, mi sem kérdőjelezhetjük meg, hogy az Egyház a Fiú és a Szentlélek kettős küldéséből él.25 De ezért ez máris töretlenül a szentháromságos Misztériumot tükrözi vissza? Egyedül a világnak ajándékozott Lélek ismertetőjegyei közé tartozik, hogy megőrzi a sokféleséget, amely teremtményi jelenség, és nem Isten jele. Greshake összekeveri a dimenziókat: „Az Egyház mindenekelőtt azáltal «a Szentháromság ikonja», hogy ő Krisztus egyetlen teste a sok taggal - a nem a tagok nélküli test, és nem a testbe való eleven beilleszkedés nélküli tagok. Éppen az egységnek és a sokféleségnek a közvetítésében válik [az Egyház] Isten háromságos Titkának képmásává”26. A sok eltérő szerző között Greshake bizonnyal kiemelkedő módon tanúsítja, menynyire széles azon egyháztanok tájképe, amelyekben a zsinati communio-fogalomjó okkal vált az alapvető kategóriává.27

COMMUNIO HIERARCHICA?

Bernd Jochen Hilberath a LG-ban felbukkanó communio-ideál sokrétűségét azzal magyarázza, hogy a Zsinat „az Egyházról beszélve elsőként és alapvetően azt akarta kimondani, ami mindenkire tartozik, amire mindenki meghívást és küldetést kapott”, hogy „csak ezután vizsgálja az egyes feladatokat,

25 Vö. Congar, Y., DerHälige Geist, Freiburg i. Br. 19822,160-167.

26 Greshake, G., Der dreieine Gott (ld. 23-as lábjegyzet), 383.

27 Vö. pl. Werbick, J., Kirche. Ein ekklesiologischer Entwurf für Studium und Praxis, Freiburg i. Br. 1994, 344-347; Kehl, M., Die Kirche. Eine katholische Ekklesiologie, Würzburg 1992, 51.