Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához
54 Bertram Stubenrauch - Michael Seewald hivatásokat, karizmákat és szolgálatokat”28. Ez a megállapítás megfelel az Egyházról szóló konstitúció külső szerkezetének. Ebben először „Isten népéről” (1. fejezet), majd az Egyház hierarchikus alkotmányáról (2. fejezet) van szó. Hilberath szerint a Zsinat felfogásában kettős gondolati modell működik: az Egyház egyrészt hittitokként és hitjelként, „szentségként” (LG 1) arra szolgál - mondhatni önzetlenül -, hogy rajta keresztül Krisztus kiengesztelői szolgálata folytatódjon a világban. Másrészt az Egyház testületként meghatározott belső rend szerint épül fel, vagyis róla magáról is szó van mint társadalmi építményről. Hilberath úgy véli, hogy ezen kétarcúság kapcsán a szisztematikus reflexiónak az Egyházat meghatározó communio- misztérium és communio-struktúra közötti viszonyt kell tisztáznia. Ezt az előfeltevést bizonnyal elfogadhatjuk, mivel pontosan kihallja azt a közösségi, kommunionális alaphangot, amelyet megadnak az Egyházról szóló konstitúcióban. Hilberath saját indítása ezt követően azonban más utat jár be, mivel a „közösség” és a „hierarchia” egyházi alkotóelemeit - mint ahogy a közösségi istenkép nevében Gisbert Greshake is - dualisztikusán értelmezi. A pápa és a püspökök szolgálatára vonatkozóan felteszi a kérdést: „Egy alapvetően hierarchikusan szervezett Egyház, amelynek egységalapja a pápa, aki a többiek nélkül nem cselekedhet, s aki nélkül a többiek szintén nem cselekedhetnek, miként tud egy ilyen Egyház belső éltető elvének külső jele lenni, hogyha ez az életelv a szentháromságos communio?”29 Ezen ellenvetéssel szemben a zsinati kijelentés az Egyházban fennálló communio hierarchica-ról, amellyel a LG 21 és 22-ben találkozunk, s amelyet a csatolt Nóta expolicativa praevia30 külön is kiemel, nem más, mint „contradictio in adiecto”, „fából vaskarika”.31 Hilberath szerint ezt a fogalmat nem lehet az összegyházra, hanem csakis az egyházi rend testületére vonatkoztatni, amelynek megbízatása abban áll, hogy felmutassa (minden összegyházi rendszerelemen túl) az Egyháznak a Főtől, Jézus Krisztustól való függőségét.32 „Hierarchia” és „communio” ezen vélekedés által elsodródnak egymástól, míg végezetül két külön szintre nem kerülnek. A hierarchikus elemből klerikális „különvagyon” lesz, amely szembehelyezkedik a többi megkeresztelt közötti testvériséggel. Ezzel szemben a zsinati atyákat az a meggyőződés ve28 Hilberath, B. J., Kirche als communio. Beschwörungsformel oder Projektbeschreibung?, in Theologische Quartalschrift 174 (1994), 46. 29 Hilberath, B. J., Kirche als communio (ld. 28. lábjegyzet), 51. 30 Vö. NE 2. 31 Hilberath, B. J., Kirche als communio (ld. 28. lábjegyzet), 52. 32 Vö. Hilberath, B. J., Communio hierarchica. Historischer Kompromiss oderhölzemes Eisen?, in Theologische Quartalschrift 177 (1997), 213k, 218k; vö. újabban Uö., Jetzt ist die Zeit. Ungeduldige ökumenische Zwischenrufe, Mainz 2010, 91.
