Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához

A Zsinat és az Egyház

51

chikus irányultságú felfogásától17 egészen a latin-amerikai felszabadítás-teológusok forradalmi-politikai változataiig18 nyúlik. A Tanítóhivatal szemében túl messzire mentek az ott és máshol is végbevitt próbálkozások, amelyek az Isten népe-gondolatot a demokratikus tudat értelmében olvasták; ugyanis az elgondolás, miszerint az Egyházban minden hatalom a néptől függ, nem teszi többé lehetővé, hogy az egyházi lét szentségi dimenzióját (beleértve az apostoli szolgálat értelmezését) kielégítő módon fogalmazzák meg. Azonban ettől még nem kell a hierarchikus-jogi végletbe esnünk. Ebben az értelemben foglalt állást az 1985-ben Rómában tartott rendkívüli püspöki szi- nódus: „Az Egyház téves, egyoldalúan csak hierarchikus látásmódját nem helyettesíthetjük egy új, ugyancsak egyoldalú szociológiai felfogással”19.

A püspökök - az álláspontok közötti közvetítés és a kiegyenlítés céljával - visszanyúltak a communio gondolatához, amely újból súlyt kapott, és amely hatótásugarának megfelelő értékelést nyert: „A «Communio»-egyháztan” „a zsinati dokumentumok központi és alapvető gondolata” - írják20 21. Mindazonáltal később a communio-gondolkodásmód kapcsán is tanítóhivatali kételyek merültek fel: nem lehet eo ipso kizárni, hogy ez elferdült egyháztani elképzeléseket ébreszt. A vatikáni Hittani Kongregáció 1992-ben közzétett egy megnyilatkozást „a Katolikus Egyház püspökeihez az Egyház mint Communio egyes szempontjairól”. Ebben kritizálták azon felfogásokat, amelyeknek egyházértelmezése „nyilvánvalóan rövidlátó: alapvetően azért, mert egyrészt elmulasztják a Communio-fogalom tárgyszerű integrálását az Isten népe és a Krisztus teste fogalmakkal, és másrészt nem adják meg a kellő súlyt a communio-ként értett Egyház mellett a szentségként felfogott Egyháznak”11. Való igaz, a szövegkörnyezetből adódó pontosítás és a többi egyháztani kategóriával való összekapcsolás nélkül a communio-gondolat tulajdonképpen üres maradna. Ez a maga durván kijózanító voltában mutatkozik meg az

17 Vö. Ratzinger, J., Das neue Volk Gottes. Entwürfe zur Ekklesiologie, Düsseldorf 1970\ 147— 170; másodlagos irodalomként ld. Jankowiak, G., Volk Gottes vom Leib Christi her. Das eucharisti- sche Kirchenbild von Joseph Ratzinger in der Perspektive der Ekklesiologie des 20. Jahrhunderts (Bamberger Theologische Studien 28), Frankfurt a. M. 2005, 202—208; Surd, M. M., Ekklesiologie und Ökumenismus bei Joseph Ratzinger. Einheit im Glauben - Voraussetzung der Einheit der Christenheit, St. Ottilien 2006.

18 Vö. Mazzillo, G., Subjekt-Sän der Armen in der Kirche als Volk Gottes, Würzburg 1983; Ebenhoch, M., Das Theologumenon des «gekreuzigten Volkes» als Herausforderung für die gegenwärtige Soteriologie (Religion - Kultur - Recht 10), Frankfurt a. M. 2008, 112-116.

19 Zukunft aus der Kraft des Konzils. Die außerordentliche Bischofssynode '85. Die Dokumente mit einem Kommentar (szerk. Kasper, W.), Freiburg i. Br. 1986, 26.

20 Uo. 33.

21 Hittani Kongregáció, Communionis notio levél (1992. május 28), in AAS 85 (1993), 838-850, nr. 1.