Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához

44 Bertram Stubenrauch - Michael Seewald kumentumoknak az olvasásában, hanem az őket értelmező és továbbíró szisztematikus felvetéseknek az értékelése terén is segítséget nyújthat. Ha tehát a recepció egyes szempontjait akarjuk leírni, akkor ezzel máris egy- háztani tevékenységet végzünk. AZ EGYHÁZ A ZSINAT ELŐTT Amikor a késő középkorban a teológia elkezdte az egyházi létezés addig elő­feltételezett, ám tulajdonképpen még nem reflektált alapvető építőköveit szisztematikus szinten megvitatni, egy erőteljes jogi tendencia kezdett érvé­nyesülni: úgy tűnt, a jog és annak definiáló pontossága révén lehet a legjob­ban kifejezni, hogy milyen legyen, és miként működjön az Egyház. Erről meg volt győződve például a kontroverziák terén járatos és antikonciliarista spanyol teológus, Juan de Torquemada (+1468). Lehetőleg tömör, a gya­korlati szinten is működőképes egyháztant keresett, s ezért a Krisztus egyet­len testére vonatkozó páli tanítást univok módon értelmezte kora jogfelfo­gásával, s a pápában a látható, megkérdőjelezhetetlen főt látta. A szigorú hierarchikus rendben felépülő testület causa instrumentalis-át pedig Jézus Krisztusban lelte fel.2 A XIX. században ez a gondolat egybefonódott a socie- tas perfecta fogalmával, amely legalábbis a II. Vatikáni Zsinat előestéjéig sok katolikus egyházérzetét meghatározta. Az Egyház úgy jelent meg, mint egy önellátó módon önmagában fennálló társadalmi intézmény, amelyben az is­teni rendelés okán (és így függetlenül az állami főhatalomtól és az adott kor konstellációitól) minden eszköz megvolt, hogy a híveket biztonsággal el­vezesse a földin át a mennyei életre.3 Ez a felfogás belső és külső zártságot, s ezzel együtt egyfajta harciasságot kölcsönzött az Egyháznak; így hát a „bás­tyák ledöntésére” (H. U. von Balthasar) nem csak a katolicizmustól távol ál­lók éreztek indítást. A tény, hogy az egyértelműség és a világosság keresése mellett fennállt annak igénye is, hogy az Egyházat lelkileg, vagyis a lelki adás és kapás ele­2Vö. a következő skolasztikus tanulmánnyal: Stockmann, J. F. R., Joannis de Turrecremata O.P. vitám eiusque doctrinam de corpore Christi mystico scholasticorum medioaevalium traditione illustratam et explicatam, Freiburg i. Ue. 1951. Az univok értelmezés problémájához ld. Con- GAR, Y., Die Lehre von der Kirche von Augustinus bis zum Abendländischen Schisma (Handbuch der Do^mengeschichte 111. 3c), Freiburg i. Br. 1971, 30-35. A gondolat történeti fejlődéséről ld. Granfield, P., The Church as societas perfecta int he Sche­mata of Vatican I, in Church History 48 (1979), 107-118; a fogalom későbbi sorsáról ld. Uö., Auf­kommen und Verschwinden des Begriffs «societas perfecta», in Conälium 18 (1982), 460-464.

Next

/
Thumbnails
Contents