Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához
A Zsinat és az Egyház 45 ven organizmusaként írják le, egy olyan pápa uralkodása alatt világlott elő, aki már személyes kisugárzása okán is mintegy megtestesíteni látszott a so- cietas perfectát. A XII. Piusz által 1943-ban közzétett Mystici corporis egyháziam enciklika ugyan folytatta a korábbi egyházfogalmat, amely előfeltételezte a világi és az egyházi jog univok értelmezését, s ezért hagyományosan jogi természetű volt, ám megszólaltatott új tónusokat is.4 A pápa szólt az egyházi élet misztérium-teljes, minden jogi kategórián túlra kiterjedő dimenziójáról, és a római egyház eladdig teljességgel zárt határfalain néhány ablakot nyitott a külvilágra. Piusz pápa szerint léteznek a katolikusok testületéhez való tartozásnak fokozatai; létezik egy távoli és egy közeli kapcsolat, nem pedig csak a szűkén vett vagy-vagy, idebent vagy odakint.5 Ami magának az Egyháznak a dogmatikus megalapozását illeti, XII. Piusz enciklikája krisztocentrikus, krisztomonisztikusan orientált maradt: az Istenben megdicsőült, fénybe öltözött Krisztus-alak az, amely kibocsátja önmagából az Egyházat, amennyiben az egyes földi alapítási cselekvéseket a Húsvét fényében megerősíti és egyszer s mindenkorra a mennybe horgonyozza. A hívekre föntről árad ki hierarchikus rendben, az intézményen keresztül a kegyelem. Ezért az a feladatuk, hogy testei és lélekkel ráhagyatkozzanak az intézményre, és mindazt, ami az üdvüket most és a jövőben érinti, tőle várják. Egyfajta kegyességi, a teljes odaadáson alapuló (devocionális és dedika- tórikus) egyháztanról beszélhetünk itt, hiszen sem a személyes, sem a közösségi üdvösség szempontjából nem arról van szó, hogy az Egyházat egzisztenciálisan megvalósítsuk, hanem arról, hogy őt anyaként és tanítóként az engedelmesség és a törvényekhez való hűség révén érvényre juttassuk. A erőteljesebben egzisztenciális egyházkép irányába hatni képes pneu- matológiai elemek bár játszanak valamiféle szerepet az enciklikában, mégis mindvégig alárendelve maradnak a krisztocentrikus távlatnak: a Szentlélek akként élteti Krisztus misztikus testét, miként a lélek az emberi testet.6 4Vö. DH 3802. 5 Vö. DH 3821; ld. még Boisvert, L., Doctrína de membris ecclesiae iuxta documenta magisterii recentíoria. A concilio Vaticano Primo ad encyclicam «Mystici corporis», Montreal 1961. 6 Vö. a következő kritikával: Nitsche, B., Geistvergessenheit und Wiederentdeckung des Heiligen Geistes auf dem Zweiten Vatikanischen Konzil, in Atem des sprechenden Gottes. Eine Einführung in die Lehre vom Heiligen Geist (szerk. uö.), Regensburg 2003, 102-144.
