Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
40 Peter Henrid jára - „az Atya országa” (teremtés) és „a Fiú országa” (a megtestesülés) után harmadikként, „a Lélek országaként” érti. Az egyház lényege tanításának (lelkileg értendő) igazságában áll; a keresztség nem más, mint a beleszületés ebbe az igazságba43, az úrvacsora pedig az Istennel való lelki egység tudatos beteljesítése.44 Azonban ha puszta „emlékezésként”, „hitként” fogjuk fel az egyház lényegi elemét képező, lelki igazságot, akkor ez még nem adekvát elgondolás; filozófiailag is „meg kell ragadnunk” azt. Ez akkor történik meg, amikor a közösség (vagy benne az egyén?) a benne önmagát kinyilatkoztató isteni Lélekkel identikusként ragadja meg. Ez a lelki-filozófiai egyházértelmezés azonban még nem felel meg eléggé az egyház(ak) valóban létező jelenségének. A közösség a világban és a történelemben létezik valóságosan. Ezért kellett azt egy második, történetfilozófiai irányból, a maga egyháztörténetiségében megragadni. Csakis így válik az egyház lelki lényegének a szétszakadása és a kiengesztelődése az egyház világban való létével együtt megragadhatóvá. Ezt az „értelemet a történelemben” Hegel A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai, A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata és az Előadások a filozófia történetéről című műveiben fejtette ki45, miközben Vallásfilozófiai előadások című művében megkísérelte egybefonni a két gondolati irányt. A Kanttal való foglalkozás során ezen második, reálfilozófiai gondolati irány kidolgozásakor Hegel többek között felmutatta, miként lehet meghaladni a pusztán külsődleges „törvénytiszteletet” és a pusztán belsődleges „moralitást” a társadalmi „erkölcsösség” révén. Az állam mint „a földön jelenvaló Isten” az értelem szerinti törvényeivel az erkölcsösség helye és oltal- mazója. Benne leli fel a keresztény közösség azt a külsőt és objektiven adottat, amelyből bensőleg, szubjektiven él. Ezért - miként azt a reformáció utáni egyháztörténet mutatja - a keresztény közösségnek mind szorosabb sophie der Religion [neu hrsg. von W. Jaeschke], vol. 3, Die vollendete Religion [Philosophische Bibliothek 461], Meiner, Hamburg 1995, 70-75), valamint újból megtalálható az 1834-es Werkaus- gabéban (vő. Sämtliche Werke. Jubiläumsausgabe [hrsg. von H. Glöckner], vol. 16, Kohlhammer, Stuttgart 19254, 313-316). Hiányzik a kéziratból; 1824-es előadás: Jaeschke-kiadás, 163-165; 1827-es előadás: Jaeschke- kiadás, 256-260; Werkausgabe: Glockner-kiadás, 333-335. 44 A kéziratban: Gesammelte Werke, 293-297; Jaeschke-kiadás: 88-93; 1824-es előadás: Jaeschke-kiadás, 166—167; 1827-es előadás: Jaeschke-kiadás, 260-262; Werkausgabe: Glockner-kiadás, 338-340. 45 Hegel, G. W. F., Enzyklopädie der philosophischen Wissenschaften im Grundriss (18323). Gesammelte Werke, vol. 20, Meiner, Hamburg 1992, § 552, 531-541; Uö., Grundlinien der Philosophie des Rechts, in Gesammelte Werke, vol. 14.1, Meiner, Hamburg 2009, § 270, 531-541; Uö., Philosophie der Weltgeschichte (hrsg. von G. Lásson), Meiner, Leipzig 1923\ negyedik rész: Die germanische Welt, 795-915 passim.
