Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
Az újkor filozófiai egy házmo delijei 41 kapcsolatba kell lépnie az állammal, miközben az államnak pedig szüksége van a maga részéről a szabad, lutheri hitben nevelkedett polgárokra, hogy modern, szabad államként állhasson fenn.46 Ezen a ponton a lutheri teológus ötvöződik a porosz államfilozófussal. Hegel joggal állapítja meg, hogy az eucharisztikus gondolat befolyása meghatározza az egyházfelfogást. A katolikus transzszubsztanciáció-tanban az Ostya „külsődleges dolog” marad, amelyet imádnak, és „a külsődlegességnek ebből az első és legfőbb viszonyából következik az összes többi külsődlegesség, ezért nem szabad, nem lelki és babonás a viszony; nevezetesen a laikusság az isteni igazságnak a tudását, mint az akarat és a lelkiismeret kormányzását kívülről, vagyis egy másik osztálytól fogadja be, amely maga sem egyedül lelki úton jut el erre a tudásra, hanem ehhez lényegileg szüksége van a külsődleges felszentelésre”. Ugyanez áll a csupán szájjal mondott imádságra, a szentképek és ereklyék tiszteletére és a külső cselekedetek általi megigazulásra. A lutheri egyházban ezzel szemben „az ostya mint olyan csak és kizárólag az elfogyasztásban, vagyis magának a külsődlegességnek az elpusztításában, és a hitben, vagyis az egyszerre szabad, öntudatra ébredt lélekben kerül konszekrálásra, és lesz a jelenvaló Istenné felemelve”47. Ahhoz, hogy eljussunk az igazi kereszténységre és az állam erkölcsiségé- vel való megegyezésre, a katolikus szerzetesi fogadalmakat is (minden külsődleges „szentségükkel” egyetemben) le kell cserélni a jelenkori, társadalmi „erkölcsiségre”; mivel „az isteni Léleknek immanens módon át kell hatnia a világit”. „A tisztasági fogadalom helyett most tehát csak a házasság számít erkölcsösnek, és ezzel ezen az oldalon a legfőbb érték a család; - a szegénységi fogadalom helyett (...) az értelem és a szorgalom általi tevékenység és önteljesítmény, valamint a vagyonnak a kereskedelme és a felhasználása terén a becsületesség számít a polgári társadalomban erkölcsösnek; - a vak engedelmesség fogadalma helyett pedig a törvénnyel és a törvényes állami berendezkedéssel szembeni engedelmesség, amely maga az igazi szabadság, mert az állam az egyetlen, önmagát megvalósító értelem.”48 Egy ilyen értelemben „megreformált”, végső soron azonban szekularizált egyházi élet ezután már könnyedén „ki tud engesztelődni” a szintén szekuláris állammal, és „az állam vallási lelkiségévé” tud válni. 46 Hegel, G. W. F., Enzyklopädie, § 552, 536-537, a következő pregnáns kijelentés szerepel itt: „Csakis a modem kor oktalanságának tudható be, hogy a megromlott erkölcsiség rendszerét, ennek állami alkotmányát és törvényadását a vallás változtatása nélkül módosították - ez forradalom [Revolution] reformáció [Reformation] nélkül...” 47 Hegel, G. W. F„ Enzyklopädie, 533-534. 48 Hegel, G. W. F., Enzyklopädie, 535.
