Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
16 Michael Figura köknek (episzkopoi) nevez. Hozzájuk intézi az alábbi figyelmeztetést: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának” (ApCsel 20,28). Krisztusnak ezen a testén belül szó van a tagok, az egyes hívek egymáshoz való viszonyáról is. Krisztus teste mindig az egyes tagok előtt áll. Nem a tagok alkotják meg a testet, hanem a test a beléje oltott tagokat. A test így tehát a tagok közössége. Ez a lényegi nézőpont a Róm 12,3-8-ban s a már fentebb említett szövegben, az lKor 12,12-27-ben. Eszerint a test társadalmi felépítmény, testület. A tagoknak a Fő által egyesített serege adja ki az Egyházat. Ebben az értelemben a test azt jelenti, hogy az egyes tagok, a hívek egymásra utaltak és egymás számára vannak jelen; együtt örvendenek, együtt szenvednek, gondoskodnak egymásról. Az Egyház mint Krisztus teste gondolata a kezdetektől fogva áthatja az egyháztant és a teológiát. Az egyházatyák korában csúcspontot jelent Szent Ágoston (354-430). Számára a Fő és a test alkotja az egy Krisztust. Ezt elmagyarázza a Sermones és az Enarrationes in Psalmos című gyűjteményekben. Ennek során a jézusi mondatra utal: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Jóllehet Saul eleddig csak a jeruzsálemi ősközösséget üldözte, most azonban a damaszkuszi úton egy olyan kérdéssel szembesül, amely meg fogja változtatni az életét. Ágoston ezt az eseményt a következő kijelentésben foglalta össze: „Amikor tehát Ő [Krisztus] mint Fő, mi mint test szólunk, akkor az egész ember szól; akár a test, akár a tagok beszélnek, az egy Krisztus beszél”1. Az első jánosi levélhez fűzött kommentárjában a hippói püspök a Christus totus (az egész Krisztus) kifejezést használja, hogy kifejezze: Krisztushoz a maga teljességében hozzátartozik a Fő (Krisztus) és a test (az Egyház).2 Mivel ezen a helyen nem fejthetjük ki részletesen az Egyház mint Krisztus teste gondolat egész további történetét3, most csak röviden utalunk még XII. Piusz pápa Mystici corporis kezdetű enciklikájára és a II. Vatikánumra. A Mystici corporis a második világháború kellős közepén, 1943. június 29-én jelent meg.4 Egy új egyházszemléletet vezetett be, amelynek az útját többek között Romano Guardini, Vom Sinn der Kirche (1922), valamint 1 Augustinus, Enarrationes in Psalmos, in ps. 140, 3 (CSELXCV/4), 194k. 2 Vö. Saint Augustin, Commentaire de la premitre épitre de s. Jean, tr. I, 2 (SC 75, 116k). A szentírási szakaszhoz - testté lett és közöttünk lakott (Jn 1,14) - hozzákapcsolódik az Egyház: „Ilii carni adiungitur Ecclesia, es fit Christus totus, caput et corpus”. 3 Vö. Malmberg, F., Ein Leib - Ein Geist. Vom Mysterium der Kriche, Freiburg i. Br. 1960. 4 Vö. AAS 35 (1943), 200-213.
