Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
Michael Figura Fő és test, egy Krisztus Eucharisztia és Egyház 1. AZ EGYHÁZ MINT KRISZTUS TESTE A páli elgondolás az Egyházról - egy test, amelynek feje a felmagasztalt Krisztus, aki megteremti az egységet a tagok sokasága között - meghatározóvá vált a katolikus egyháztan számára. „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,4k). Mégis a sokak nem pusztán egy testet képeznek Krisztusban (hen szóma en Christó), ami meghatározatlan elképzelés maradna, hanem magának Krisztusnak a testét (szóma Khrisztou), amire az apostol az lKor 6,15skk; 10,17; 12,12-27-ben utal. A szórna Khrisztou a meghatározó páli fogalom az Egyházra. Ez a gondolat a deutero-paulinus iratokban jut el a teljességére. A Kolosszei levél himnuszában ezt olvassuk: „ Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben” (Kol 1,18). Az Efezusi levél himnuszában implicit módon utal az isteni üdvterv keretében az Egyházra (vö. Ef 1,3-14). Ennél világosabban fogalmaz a keresztény család rendjére vonatkozó kijelentéseiben: „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója” (Ef 5,21skk). Ebben a szövegrészletben Krisztus és az Egyház viszonya a keresztény család rendjének, a férfi, a nő és utódaik együttélésének az alapján kerül megvilágításra. Emellett a test fogalmán keresztül az is kiderül, hogy Krisztus az Egyház fölött áll, az Egyház pedig neki van alárendelve. A test fejeként Krisztus egyszersmind az is, akiből kiindulva és aki felé az Egyház növekszik (vö. Ef 4,15k). O a testnek, az Egyháznak egyszerre örökös alapja és örökös célja. Az egyházi test a földön ugyanakkor elérhetővé teszi a Főt a mennyben, mindenekelőtt Krisztusnak az eucharisztikus jelenvalóvá tételével a szentmisében. Erre utal implicit módon milétoszi búcsúbeszédében is az apostol, amelyre meghívja a véneket (preszbüteroi), akiket pár verssel később püspö-
