Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Reguzzoni, Giuseppe - Török Csaba (ford.): A civil vallás nacionalizmus és globalizmus között
12 Giuseppe Reguzzoni A Római Birodalmon belül a kereszténység viszonylag későn, az üldözések korszaka után nyerte el az állami hatóságok általi elismerést, amikor a hagyományos állami berendezkedésre leselkedő veszélyt láttak benne. A Szent Római Birodalom korában hivatalosan a keresztény vallás alkotta a politikai berendezkedés alapját, amely folytatódott és elmélyült az Ottói re- novatio imperii ben, vagy az olyan „radikális” kifejtésekben, mint Dante Alighieri De Monarchiája. A középkori Birodalom politikai rendje tehát vallásos volt: szakrális rendről volt szó, amely felölelte úgy a lelki, mint a világi létezés minden területét. A császár és a pápa nem két „rend” - a szekuláris és a lelki - képviselője volt, hanem eltérő munera és officia hordozói az egyetlen respublica Christiana keretein belül. A Birodalom mint respublica Christiana a (Római Birodalommal és annak intézményeivel való) folytonosság tanítása és egy teológiai meghatározottság, pontosabban szólva egy meghatározott történetteológia szerint helyezte el önmagát a történelemben: „Ennek a respublica christianának az egysége az imperiumban és a sacer- dotiumban bírta megfelelő hierarchikus rangjait, a császárban és a pápában pedig látható hordozóit. A Rómához való kötődés az ókori térbeli meghatározottságok folytatását jelentette, amelyeket a keresztény hit folytatott. A középkor története épp ezért egy Rómáért, és nem Róma ellen vívott harc. (...) A keresztény birodalom lényegi ismertetőjegye nem az volt, hogy ez egy örök királyság, hanem az, hogy mindig szeme előtt lebegett önnön vége és az adott eónnak a vége, s ennek ellenére mégis képes volt történelmi hatalmát gyakorolni. A döntő fontosságú és történelmi szempontból fontos fogalom, amely folytonossága alapjait képezte, a »fékező erő« [Aufhalter], a kat-ekhón volt. A »birodalom« itt azt a történelmi hatalmat jelenti, amely képes feltartóztatni az Antikrisztus eljövetelét és az adott eón végét: egy qui tenet erő, hogy Szent Pálnak a tesszalonikai hívekhez írt második levelét, annak is második fejezetét idézzük. A birodalomnak ezt a gondolatát megtalálhatjuk az egyházatyáktól vett számos idézetben, leginkább a frank és ot- toniánus korszak német szerzeteseinél (...) freisingi Ottó kijelentéseiben és más korabeli dokumentumokban, egészen a középkor végéig”.3 3 Schmitt, C., II nomos della terra nel diritto internazionale dello »Jus publicum europaeum«, Adelphi, Milano 1991,2k (passim) [eredeti kiadás: Der Nomos der Erdei m Völkerrecht des Jus Publicum Europaeum, Duncker & Humblot, Berlin 1974], A Római Birodalommal való intézményes folytonosság elméletének megerősítésére Schmitt idézi: Rosenstock, E., Die europäischen Revolutionen, Jena 1931, 69; újabb kiadása: Rosenstock-Huessy, E., Die europäischen Revolutionen und der Charakter der Nationen, Brendow, Moers 1987.
