Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia

A Katolikus Egyház és a demokrácia

7

1. Minden emberi személy méltósága.

2. Az emberi jogok tiszteletben tartása.

3. A „közjó”, mint a politikai élet szabályzó kritériuma és célja, rendeltetése.

A Compendium szerzői II. János Pál Centesimus annus és az Evangelium vitae kezdetű enciklikáiból merítve emlékeztetnek, hogy a demokrácia alapvetően rendszer, s mint ilyen, eszköz és nem cél.

„A demokrácia lényege szerint rend, és mint ilyen, eszköz, nem pedig cél. Erkölcsi jellege nem magától adódik, hanem az erkölcsi törvényhez fűződő viszonyától függ, amelynek, mint minden más emberi magatartásmód esetében, alá kell magát vetnie, azaz céljai, amelyeket követ és eszközei is er- kölcsiségétől függenek.” (

Compendium, 407)

A Katolikus Egyház, ilyképpen megfogalmazván a demokráciát, foglalkozott annak működésével. Ha a demokrácia a hatalom ellenőrzése arra illetékes személyek által, ez az ellenőrzés különböző módokon történhet. A leggyakoribb a megszavazott többség. A Katolikus Egyház bölcs tanácsokat ad, mert a többség nem mindig jelenti az igazság birtoklását. A Syllabus (60. tézis) révén IX. Piusz pápa már 1864-ben elítélte a következőt: „A tekintély ereje nem más, mint nagyszámú anyagi erő összessége.”

„A demokratikus államban - mondja a Compendium -, ahol a döntéseket rendszerint a közakarattal választott képviselők többségi alapon hozzák, a kormányzatra az a kötelezettség is hárul, hogy országuk közjavát ne csupán a többség által meghatározott irány alapján szabják meg, hanem legyenek tekintettel a civil közösség minden tagjának tényleges javára, ideértve a kisebbségi helyzetben lévőket is.”

A kisebbség jogainak biztosítása annál is fontosabb a Katolikus Egyház számára, mert valamely kormány végcélja nem a népesség egy részét szolgálni - bármilyen fontos is legyen -, sem egyedül a közjót; a társadalom közjója, az Egyház társadalmi tanításának alapfogalma, nem önmagában cél. Csak annyiban érték, amennyiben az emberi személy végső céljainak beteljesedését, vagy az egész teremtett mindenség közjóját szolgálja (170. paragrafus). A Katolikus Egyház ilyen értelemben egyetlen kormányzási rendszert sem részesít előnyben. Úgy véli, hogy a Szentírásban található tíz parancsolat „az élet felülmúlhatatlan útja és tartalmazza a természettörvény tökéletes megfogalmazását” (22. paragrafus). Számos összetevő ebből az alapelvből származik, és a kormányzás demokratikus rendszere tűnik legalkalmasabbnak, amelyik a legkevesebb kívánnivaló mellett tölti be hivatását. II. János Pál pápa kifejezésével élve, a „bűn struktúrái” uralják az emberek és a népek