Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia
8 Jean-Robert Armogathe közötti kapcsolatokat. A szabadság keresztény gyakorlatának kell azokat átalakítani a „szolidaritás struktúráivá”, mert csak ez teszi lehetővé az igazi szabadságot, annak megélését, gyakorlását. Könnyű lenne azt mondani, hogy az Egyház, bár az évszázadok során közeledett a demokráciához, de el nem fogadta, és ez a közeledés megalkuvásból vagy alkalmazkodásból fakadt. Miként lehetne a demokráciát összeegyeztetni az egyeduralkodók „isteni jogainak” teóriájával? Először is le kell szögezni, hogy ezeket a teóriákat leggyakrabban maguk az uralkodók vagy a nekik alárendelődök hangoztatták, és kevésbé az Egyház. Másodsorban az Egyház különböző rendszerű országokban volt és van jelen, feladata annak megfogalmazása, hogy a modell az emberek társas természetén alapuljon. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1992) és Az Egyház társadalmi tanításának Kompendiuma (2009) tarsusi Pálra (vagyis Szent Pál apostolra) és a XIII. században élt Aquinói Szent Tamásra hivatkozik. „Minden törvény a közjót segítse (STh I-II.q.90,a.2).” „Az igazságosság megköveteli azt, hogy mindenki a saját javait és jogait élvezhesse: ezt lehet a szeretet minimális mértékeként tekinteni” (391. paragrafus). Quod omnes tangit... Az omnes szó a személyek különböző kategóriáit jelzi, de az alapelv ugyanaz maradt és gyakorlati alkalmazása is, hosszú idő óta, olyan összefüggésben, ami teljesen idegen a demokráciától: a szerzetes- rendekről, történetesen Szent Benedek regulájáról van szó. A nyugati szerzetesség atyja a közösségi életet nem a családi élet mintájára, hanem politikai modell alapján szervezte meg. A monostor nem a városon kívül van, hanem minden város modellje, mi több, a város szíve. A közösségi élet az ég polgárainak élete és a működési szabályok a konzultálás demokratikus rendszerét követik. „Az apát semmit se tanítson, rendeljen vagy parancsoljon, ami az Úr törvénye ellen van.” (Regula 11,4). Ez meglehetősen behatárolja az apát kormányzási kezdeményezéseit. Másrészt, „Legyen szilárdan meggyőződve, hogy az ítélet napján mindezekről a lelkekről számot kell adnia az Úrnak, s azonfelül mindenesetre a saját leikéről is.” (Regula 11,38) Léo Moulin belga szociológus (1906-1996) igyekezett leírni a szerzetes- rendek „politikai” berendezkedését („szervezeti szabályait” - a ford, megj.) 1964-ben3. Tanulmányozta a szabályzatokat, konstitúciókat, az elöljárók választásának módozatait, a választási technikák forrásait 1789-től, a hivatal alóli fölmentéseket, az adminisztrációt, a tekintély szisztémáját. Eredményekben gazdag tanulmányából csak azokat a jellegzetes vonásokat idézzük, amelyekre a különböző rendek esetében a figyelmet fölhívta. A bencéseknél 3 Moulin, L, Le monde vivant des religieux. Paris, 1964.312.
