Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia
6 Jean-Robert Armogathe alkalmazását az Egyházban, és komoly tanbeli vizsgálat alá vetette. (Erről beszélt Castillo Lara bíboros a katolikus kánonjogászok XII. nemzeti kollokviumán 1993-ban.) Egyébként kétféle szubszidiaritást lehet megkülönböztetni: egy leszálló (descensens) jellegűt, amely esetében a felsőbb hatalmi körök hagyják rendben érvényesülni a lépcsőzet alacsonyabb fokozatain állókat; ezt negatívnak is lehet nevezni, mert a felsőbb hatalmi körök csak a keretet adják. Másrészt, létezik egy felszálló (ascendens) jellegű, amikor fentről kipótolják az alsóbb fokozatok hiányosságait, tehetetlenségeit, ezt pozitívnak lehet minősíteni. A legszilárdabb katolikus hagyomány a leszálló jellegű szubszidiaritást támogatja, ennek alapeszméje az egyén mint személy elsőbbsége (főként II. János Pál pápa hangoztatta). Már XI. Piusz pápa 1931-ben kiadott, Quadragesimo anno kezdetű enciklikája világosan megfogalmazta a szubszidiaritás lényegét: „A viszonyok változtával sok olyan föladatot, amelyeket korábban kisebb közületek végeztek, később már csak nagyobb közületek láthatnak el; mégis mindenkor változatlanul igaz marad a társadalombölcselet kiválóan fontos alapelve, amelyet sem bolygatni, sem kétségbe vonni nem szabad: amit az egyes ember önmaga a saját erejével elvégezhet, nem szabad a társadalmi tevékenység körébe utalni, s hasonlóképpen amit kisebb és alacsonyabb- rangú közületek elintézhetnek, azt nagyobb és magasabb közület jogosan nem vonhatja a maga hatáskörébe, mert nagy kárral jár és a helyes rendnek teljes fölborítása. Hiszen a társadalmi beavatkozásnak mindig az a természetes célkitűzése, hogy kisegíteni akarja a társadalmi test egyes tagjait, nem pedig tönkretenni vagy fölszívni. Az államhatalom tehát engedje át a kisebb közületeknek a csekélyebb fontosságú ügyeket, amelyek őt amúgy is csak elvonják a lényegesebb kötelességektől. így szabadabb, erősebb és mozgékonyabb lesz azoknak az ügyeknek intézésében, amelyek kizárólag az ő illetékességéhez tartoznak, mert csak ő tudja elintézni irányítással, ellenőrzéssel, hatalommal és kényszerítéssel, amint a körülmények és szükségletek kívánják. Legyenek meggyőződve az államférbak, hogy minél inkább érvényesül a társadalmi közületek helyes rangfokozata a kisegítés társadalombölcseleti elvének lelkiismeretes követése által, annál nagyobb a közhatalom tekintélye és hatályossága, annál boldogabb és megelégedettebb az állam.” Említésre méltó, hogy a Compendium igyekszik meghatározni a „valódi demokrácia” fogalmát. Nem csak a törvények forma szerinti tiszteletéről van szó, hanem „azon értékek meggyőződésbőli elfogadásának gyümölcse, amelyek a demokratikus eljárásokat ihletik”. Ezek a következők:
