Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia
4 Jean-Robert Armogathe theologiae I-II,q.93,a.3). A Rerum novarum egymást követő évfordulói fontos enciklikák közrebocsátására adtak alkalmat, lásd II. János Pál Centesimus annus kezdetű enciklikáját (1991). Meg kell említeni a II. Vatikáni Zsinat által jóváhagyott szövegeket, azok beépülését a Katolikus Egyház Katekizmusába valamint a szerény címet viselő, fölmérhetetlen jelentőségű műveit, ami az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma (2005). Ennek szövege kerül az alábbiakban idézésre. A Compendium a kormányzás különösen alkalmas formájának tartja a demokráciát, akár monarchikus, akár köztársasági keretek között. II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájából merít. Ezt az értékelést egy meghatározás és két következmény kíséri. „Az Egyház nagyra értékeli a demokrácia rendszerét, mint olyan rendszert, amely biztosítja a polgárok számára a politikai döntésekben való részvételt, garantálja a kormányozottak számára, hogy maguk válasszák meg és ellenőrizzék vezetőiket, amint azt is, hogy ha szükségesnek látszik, békés úton le is váltsák őket” (406). Érdemes megfigyelni a meghatározás visszafogottságát: rendszerről beszél és nem a kormányzás egyfajta módjáról. Egy intézmény működéséről van szó, ami egyaránt alkalmazható monarchiák és köztársaságok esetében. Tehát rendszerről van szó, amely a polgárok részvételét biztosítja a politikai választásokban. Régi szabály alkalmazása ez, Vili. Bonifác pápa nyolcvannyolc regulája közül a 29. („quod omnes tangit debet ab omnibus approbari"), ami csupán emlékeztet Ulpiusnak (t228) a Digesta című műve kezdetére. A római jogászok szentenciáinak rendszerező gyűjteménye a VI. században készült Jusztinianosz császár (482-565) parancsára („Quod omnes tangit omnibus approbaturDigesta, 1,1,1,1). Természetesen az omnes a polgárra utal, a politikailag pontosan körülírt társadalmi osztály tagjára. A Compendium szövege utána a kormányozottakról beszél. A politikai döntésekben történő részvétel - amiről itt szó van - lehet közvetlen vagy közvetett: a kormányozottak fölött vannak a kormányzók. A demokratikus rendszer biztosítja a részvételt, valamint a zavartalan működést: megválasztani és ellenőrizni a kormányzást gyakorló személyeket, és békés módon biztosítani a leválthatóságukat. A váltás-váltakozás a demokratikus rendszer velejárója. Ez az általános megfogalmazás tűnhet optimistának és mindenesetre meggondolatlannak. Ismertünk „népi demokráciákat”, amelyek gyakorlata alaposan eltorzította az elméleti meggondolásokat. A vizsgált szövegrészhez két következmény tartozik, az elsőt „ezért” vezeti be:
