Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia
Jean-Robert Armogathe A Katolikus Egyház és a demokrácia1 A Katolikus Egyház két évezredes létezésre tekint vissza: ezt az időbeni folyamatosságot nehezen lehet kétségbe vonni. Húsz évszázad folyamán számos politikai rendszerrel szembesült; Közép-Itália mindig ingatag és bizonytalan területi bázisára támaszkodva sikerült megőriznie függetlenségét és túlélni azon birodalmak bukását, amelyeknek soha nem volt hajlandó alárendelődni. Választáson nyugvó világi monarchia - lévén államfő Róma püspöke kimunkált jogi corpus irányításával, pragmatikus módon valamennyi kormányzási formával megfért. „Az Egyház - írta XIII. Leó pápa 1888-ban, a Libertás kezdetű enciklikában - nem vet el egyetlen kormányzási formát sem, feltéve, hogy önmagukban alkalmasak legyenek a polgárok javának előmozdítására.” A Katolikus Egyház politikai tanítása gazdag, ókori, középkori és legújabb kori corpus révén hozzáférhető. A XII. század egyik legfontosabb szerzőjének, Jean de Salisburynek, az angol kancellár, Becket Szent Tamás barátjának és titkárának az írásai megérdemlik az újra olvasást és a fölöttüki elgondolkodást (ide értve a nagy, elégikus költeményt, az Entheticumot, amely versbe szedve és számos, nehezen azonosítható utalással kísérve előadja politikával kapcsolatos gondolatainak corpusát - együttesét). Jean de Salisburynek (aki Chartres püspöke volt) Policraticus címet viselő művét V. Károly francia király kérésére 1372-ben franciára fordították. A jelen kort XIII. Leó pápa 1891-es, Rerum novarum kezdetű enciklikája uralja. Ez rendkívül jelentős szöveg, amelyben többek között azt állítja, hogy „egy törvény annyiban érdemel engedelmességet, amennyiben megfelel a józan észnek és Isten örök törvényének” (betű szerinti idézet Aquinói Szent Tamástól, Summa 1 Elhangzott a párizsi Morális és politikai tudományok akadémiáján 2010. június 7-én, „A demokrácia” témát kibontó sorozat keretében.