Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (1. rész)
94 Jean-Luc Marion (c.36). Mert ha Istennek semmi sem marad lehetetlen, ez az egyedüli mindenhatóságának következménye, amit a transzcendenciája és a szeretete elfogadtat. Következésképpen az ember csak annyiban jut el erre az isteni lehetőségre, amennyiben sikerül neki szeretnie oly módon, ahogyan Isten szeret bennünket: „Csak a szeretet az, amiben az ember felfedezhet valami egyenlőséget Istennel” (c.42). íme, Hölgyeim és Uraim, több mint szerencsés találkozás - ennek a Társaságnak az első és az utolsó bíborosa a lényegesben megegyeznek: egyedül Isten tehet meg mindent, de Ő csak a szeretet hatalma által akarja. Az utolsó bíboros az elsőről a székfoglaló beszédében azt mondta, hogy „itt egyedül Armand du Plessis de Richelieu érdemli meg a határozott névelőt: ő marad a bíboros.” Nézzék el nekem, hogy ezt a kizárólagosságot nem tartottam meg, és amikor a bíborost említem, néha az utolsóra gondolok, ő mint az alapról beszélt az elsőről. Erre a szilárd kiindulópontra helyezkedve jövünk rá, miért tartozott Lustiger bíboros oly szorosan az önök Társaságához. Az Akadémia hogyan hallja meg a szót? Úgy, mint amit befogadnak és ahogy értik. Hagyományaikban minden erre emlékeztet. Ahhoz, hogy valakit megválasszanak, össze kell gyűjteni a szavazatokat. Vagyis a szó - szavazat a megválasztás szolgálatában áll. Ám ha egyszer valakit befogadtak, annak meg kell várnia, hogy megadják neki a szót: ha nekem ma a beszédhez megvan a „rettenetes” szabadságom, azért van, mert önök megadták nekem. Ugyanez a szabály uralkodik önök érdekében, főként az elsődleges feladat, a szótár elkészítésekor. Márpedig a szótár miben különbözik másoktól? A kilencedik, 1986-os kiadás előszavában Maurice Druon megismétli: „Az Akadémia szótára a nyelvhasználat szótára egyszerűen és mindenekelőtt, a helyes nyelvhasználaté, és minden más szótár számára hivatkozási alapként kell szolgálnia.” De a maga során miként lehet meghatározni a nyelvhasználatot? A nyelvhasználat nem maga határozza meg magát, sem nem elhatározódik, hanem megállapít. Csak követni kell, másképpen: nyomában járni, várni és meghallgatni. A nyelvhasználati szótár lényege: meghallgatni, kimondani a szavakat, meghallgatni beszélni a nyelvet. Egy nyelven beszélünk, meghallgatjuk, hogy feleljünk neki. És amint a nyelv nem tekinthet el az első szótól, a nyelvezet az előző nyelvre támaszkodva kapja meg realitását, ami azt cselekvésbe hozza. Maga során a beszélt nyelvnek nincs ténylegessége, csak a beszédből kiindulva, ami kiejti-kimondja. Végül a szó, ami kimond, felel maga is arra a beszédre, amely őt megszólítja. A nyelvben maga a beszéd beszél és a nyelvezet csak egy raktárt alkot, amikor a szó többé nem lehel belé életet.
