Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
76 Török Csaba c) Harmadik konkretizálódás: az egyéni érdeket szolgáló köz A XX. századra sajátos állapot állt elő a nyugati világban. A felvilágosodás nagy eszméi és intézményei mintha apránként kiábrándították volna magukból az embereket - ez nem is csoda azután, hogy rendkívüli állami szervezettséggel, zengzetes jelszavakkal és sokszor az értelmiség hathatós asz- szisztenciájával kétszer is sikerült világégést előidézniük. Jogos tehát a kérdés: miért rendelje még alá magát az egyén egy ilyen, önmagát hiteltelenített államnak (vagy bármilyen eszmének, intézmények, utópiának)? Ráadásul a gazdasági fellendülés, az új lehetőségek, az egyre nagyobb rétegek anyagi felemelkedése immár támaszt, táptalajt is adott az államtól való távolságvételhez, sőt - adott esetben - a polgári érdektelenséghez a közzel, a társadalmi egésszel szemben. Mindez annak a nagy eszmének az elvesztését jelzi, amely évszázadokon át hatott kontinensünkön: a társadalmi szerződés gondolatáról van szó — amely nem csak a francia felvilágosodásban, hanem más filozófiai környezetben is megfogalmazódott. Th. Hobbes szerint a társadalmi szerződés keretében a közjó nem egyéb, mint egyfajta érdekkalkulus: a közjavát szolgálhatom úgy is, hogy általa az önérdekemet erősítem. Azonban a XX. század második felében már csak az önérdek erősítése lebegett a polgár szemei előtt, s ez előre vetítette azt, hogy az állam, a közérdek végül csúfos kudarcot vall a praktikus egoizmus vallását követő állampolgárok körében. Iskolapéldája ennek a folyamatnak Hollandia, a „legdemokratikusabb állam”, amely oly sokáig büszke volt arra, hogy a szabadságnak, a jogoknak, az egyenlőségnek a hazája, egyfajta liberális Utópia. Az állam feladata itt már nem egyéb, mint hogy segítse és támogassa polgárát, aki keresi önmegvalósítása, önkitelj esi tése útját. így tehát az egyén radikálisan és megkerülhetetlenül a köz elé került. Erre a helyzetre azonban nem volt felkészülve az intézményes állam. H. Vujisje Korrekt Hollandia című könyvében leírja, hogyan alakultak ki ennek az újfajta berendezkedésnek a tabui, amelyek az egész közösség életét determinálták. A folyamat a ’60-as években kezdődött, ám ekkor még volt némi ellenállás a klasszikus rendező elvek lepusztítása ellenében. Később ez teljességgel megszűnt. „Az állam- igazgatásban és a hivatalnokok nagyon nehezen törődtek bele, hogy még a rendteremtés szándékáról is le kell mondaniuk. Akkor minek vannak egyáltalán ott? így alakult ki Hollandiában a management by speech, a szavakban történő irányítás magasiskolája. ”44 44 Vuijsje, H., Korrekt Hollandia, Gondolat, Budapest 2008, 24.
