Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 77 Ez a szavakban történő irányítás tulajdonképpen nem más, mint az a meddő és eleve sikertelenségre ítélt vállalkozás, hogy a nagy társadalmi rendszereket a polgárok bölcs belátására, józan ítéletére, lelkiismeretére apellálva próbálják meg a puszta szóbeliség eszközein keresztül működtetni. „Ebben a fajta hivatali újbeszédben már nem lehetett azt mondani, hogy az állam »vezet«. Kicsit még a »kormányoz« is gyanús lett. A »navigál« még épphogy elment. Azt a fogalmat, hogy »vezetni«, úgy kerülték, mint az ördög a tömjénfüstöt, a terelgetniben viszont túl soknak érezték a gyámkodást. így lett jelszó a kísérni, az a fajta vezetés, ami semmibe sem szól bele, és így nem okoz semmifélefájdalmat! A kísértésbe visz persze hívebben adta volna vissza a dolog tartalmát. ”45 Valóban, az egyéni érdek kapcsán az ilyen jellegű liberális magatartás erőtlennek mutatkozott - az iskolakerülés elharapózásától a teljes decentralizáltság szétzuhanásáig (amikor az egyes önkormányzatok saját hatáskörben olyan döntéseket hozhattak, amelyek a kormány vagy a parlament szándékait is ellehetetlenítették, és így tovább) egyre világosabbá vált, hogy most nem a rendszer fejlődése, prosperálása, hanem puszta működése a tét. Amikor ezeket a sorokat írjuk, Hollandiában már megbukott a kormány, készülnek az önkormányzati választásokra, s a nem sokkal később sorra kerülő előrehozott parlamenti választásra. Mit jósolnak a közvélemény-kutatások? A klasszikus baloldali és liberális pártok visszaszorulását, és a szélső- jobboldal drasztikus megerősödését. A közérdek elé helyezett egyéni érdek anarchiához vezet - s ilyenkor egyre többen kezdenek hinni az „erős kéz” politikájában. Az egykor legliberálisabb európai államban így terítékre kerülhet az idegengyűlölettől az állami centralizációig számos komoly (és veszélyes) kérdés. Ez a (nem csak Hollandiára jellemző) társadalmi válság egyelőre messze kevesebb figyelmet kap, mint a gazdasági világválság - holott hordereje, jelentősége idővel túlnőhet még ezen is. A hagyomány szerint 1. Ferenc József császár és király halálos ágyán ezt mondta: „Ich hob’s nicht gewollt” - vagyis: én nem ezt akartam! Az egyre nyilvánvalóbb, a pénzügy világán jóval túlnövő válság idején ugyanezen krízis okozói még nem jutottak el erre a töredelmes beismerésre. 45 Uo. 24-25.
