Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán

Közjó vagy közérdek?

73

megőrizni az állam stabilitását.34 Ehhez viszont arra van szükség, hogy az uralkodó (akinek erényessége már rég nem a keresztény erény-fogalom keretében értődik) világosan meghatározza érdekét (a trónon maradást, az állandóságot, a prosperálást, a mások feletti győzelmet), amelynek elérése okán bármilyen jó vagy rossz célt felhasználhat.

„Sokan képzelnek el olyan köztársaságokat vagy egyeduralmakat, amelyek soha nem voltak, és amilyenekről nem is tudunk. Az ilyen ember oly messze van attól, ahogyan élünk, s ahogyan élnünk kellene, mint aki annak érdekében, amit csinálnia kell, eltérvén attól, amit csinál, inkább saját romlásának okozója, mintsem sikeres előmenetelének. Mert úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét. Ezért szükséges, hogy a fejedelem hatalmának megóvása érdekében megtanuljon rossznak lenni, és ezt a szükségnek megfelelően gyakorolja. ”35 36

Végletes haszonelvűség, amely abból indul ki, hogy a középkorra oly jellemző jó uralkodó, szent király mintája csak elvont utópia, a politikai pragmatizmus újfajta mentalitást követel meg. Megszületik az uralkodó által képviselt államérdek fogalma (amely terminus technicus-ként csak két évtizeddel Machiavelli halála után bukkan fel). Ez már szöges ellentétben áll a középkori közjó fogalmával, a keresztény etika alapvető állásfoglalásával. Itt a cél már szentesíti az eszközt. Az egyeduralkodó pedig pusztán saját akarata, szándéka, érdeke szerint kijelölheti ezt a célt.34 Mindez egyfajta politikai voluntarizmust vetít előre, amely jogot formál arra, hogy a cél elérése érdekében keveredjen a legelvtelenebb pragmatizmussal. Innen nem hosszú az út az abszolutizmusok megannyi európai formájáig, vagy éppen XIV. Lajos híres-hírhedt mondásáig: „Az állam én vagyok!"

Érdekes módon ez a fajta uralmi érdekérvényesítő törekvés sokszor filozófusok, értelmiségiek támogatását élvezte. Nagy Frigyes Poroszországa vagy Nagy Katalin Oroszországa sokak csodálatát kiváltotta, a józan kritika is elhallgatott a felvilágosult szellemű abszolút uralkodók ragyogásával szemközt. A XVIII. századi német irodalom megannyi példával mutatja37, hogy még a legkifinomultabb gondolkodók is úgy vélték, ez hatékony és gyors út a földi paradicsom elérésére.

34 Ezért veszélyes sok, akkoriban elterjedt uralmi forma: az öröklés, az egyházi hivatal árán való hatalomhoz jutás, a nem megfelelő katonai jártassággal birtokolt hatalom.

35 Machiavelli, N., A fejedelem, XV (Lutter Éva fordítása, Magyar Helikon, Budapest 1964).

36 A témáról ld. Viroli, M., Machiavelli, Oxford University Press, Oxford 1998; a kötetet ismerteti: Nagy, J., Machiavelli, a retorikai hagyomány megújitója, in Magyar Filozófiai Szemle 44 (2000/4-6), 405-415.

37 Ld. Ch. Wolff vágyj, von Sonnenfels munkásságát!