Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 71 a) A szekularizáció folyamata32 Mint az ókornál láthattuk, a jóság és a hasznosság gyakran egymás szinonimájaként bukkant fel. Ugyanakkor már Arisztotelész rámutatott arra, hogy mégis elkülöníthetünk két minőségi szintet, mégpedig attól függően, hogy az adott haszon csak a miénk (önző érdek, amely annyiban jó, amennyiben akaratomnak megfelel), vagy abban a közjava érvényesül (önzetlen, pártatlanjó, amely mint ilyen egyszersmind kálón, szép, előnyös is). A középkor éppen ezért a közjót mint ordo etpax (rend és béke) fogta fel. Ezzel szemben - amikor a szekularizáció elérte ezt a fogalmat is - az újkor számára a közjó egyszerűen csak közjólétet, a közt alkotó egyének lehető legnagyobb jólétét kezdte jelenteni. Az enciklopédisták számára nem létezett már különbség a bien public (közjó) és a l’intérét public (közérdek) között. Az 1793-as jakobinus alkotmány bonheur commun-ről (közboldogság, közjóiét) szól. Ebben a megközelítésben a közjó nem más, mint egyfajta társadalmi-törvényes gát az egyéni érdek, illetve az ösztön és szeszély korlátozására. Ám ha ez így van, felvethető a kérdés: milyen az ideális viszony a közjó és az eszményített szabadság között? Hiszen a közjó mint olyan akadályává válhat az egyéni érdeknek, amelyre pedig minden ember természeténél fogva, ösztönösen törekszik - végső soron tehát a közjó korlátozza a szabadságot, hisz ezen fogalom révén a társadalom uralkodik az egyénen. Ezért hát sokkal helyesebb közérdekről beszélni, hisz ez szabadítja fel az emberi szabadságot. A közérdek tulajdonképpen nem más, mint az egyéni érdekek együttes kiélésének, megvalósításának lehető legnagyobb fokú garantálása. A közérdek mint olyan már nem törekszik az objektivitás, a függetlenség, a pártatlanság, az önzetlenség látszatára. Azt is mondhatnánk, hogy a közérdektől vezérelt társadalom tulajdonképpen az egymás mellé rendelt, egymással működőképes módon rendszerbe kapcsolt egyéni érdekek és önzések összessége. Konkrét példával élve: a mind nagyobb anyagi jólét közérdeknek tekinthető, ugyanakkor nem állítható, hogy ez egyszersmind magától értetődő természetességgel elő is mozdítaná a közjavát mint olyat. A közjó értékre kötelez el, a közérdek pedig haszonra. Az első az önzetlenségre nevel, a második az önzésnek való praktikus gátszabásra (a még nagyobb haszon reményében). Érdekes összefüggésben, a filozófia műveléséből kiindulva világítja meg a közjó és a közérdek különbözőségét J. Pieper: ,A munka világa a munka32 Vö. Tűrök, Cs., Bölcsességkeresők, L’Harmattan, Budapest 2009, 196-203.
