Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés
6 Jan-Heiner Tück aktusára (2), és végezetül az ítélet egyetemességét, amely időbeli kiterjedésénél és mélységénél fogva magában foglal minden élőt és megholtat (3). Zárszóként pedig néhány megjegyzést teszünk, hogy megvilágíthassuk a hóhérok és az áldozataik közötti kiengesztelődés reménységét. Ki szeretném majd emelni az ítéletre vonatkozó keresztény üzenet megszabadító voltát, és kifejtem, hogy az ítélet egy olyan folyamat, amely által az ember eljut az igazságra Isten előtt, önmagával és a többiekkel való kapcsolatában. Olykor fájdalmas lehet eljutni az igazságra, amely leleplezi a szabadság egész átélt történelmét, és kétségkívül fájdalmas is lesz mindazon töredékességek és árnyak okán, amelyek többé-kevésbé minden életben jelen vannak. Ugyanakkor a keresztény hit magával hozza a reményt, miszerint az ítélet nem csupán egy pusztító tett lesz, hanem az igazság és az igazságosság kinyilvánítása is. A bíró ugyanis nem más lesz, mint maga Jézus Krisztus, a keresztre feszített és feltámadt, aki életében és halálában elment a legvégsőkig, hogy megkeresse azt, aki elveszett, és üdvözítse őt. (1) „...ÜJRA ELJÖN...” - KRISZTUS PARÜSZIÁJÁNAK MEGKÖZELÍTÉSE6 George Steiner vetette fel a kérdést: „A fundamentalistákon kívül ki várja még napjainkban valóságosan egy Messiás eljövetelét?”7 Ez a kérdés nem pusztán a judaizmus messiásvárására vonatkozik - olyan várakozás ez, amelyet mindannyiszor az adott korszak történelmi és társadalmi körülményei színeztek -, hanem a keresztények parúszia-reményét is érinti. Elképzelhetjük-e még ma is - amikor már elhagytuk a világ kozmológiai leképezéseit - úgy a parúsziát, mint ahogy az újszövetségi Jelenések könyve leírja, ahol az Emberfia eljön a felhőkön, hogy megítélje az élőket és a holtakat? Szívesen mondjuk Kari Rahnerrel, hogy ezek a képek nem egyfajta elővételezett beszámolók az eljövendő eseményekről. Jól el kell különíteni az időt és az örökkévalóságot, a történelmet és annak beteljesedését, még ha nem is lehet szigorúan szétválasztani őket, hiszen az örökkévaló Isten maga is kapcsolatba lépett a korokkal a teremtés aktusában, és még teljesebben a megtestesülés eseményében. Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a te6 M. Kehl, Bis du kommst in Herrlichkeit... Neuere theologische Deutungen der Parusie Christi, in Hoffnung über den Tod hinaus (szerk. E. Christen -J. Pfammater) (Theologische Berichte XIX), Zürich 1990, 95-138; ld. még art. Parusie, in LThK 7 (19983), 1404-1405. 7 G. Steiner, Grammatik der Schöpfung, München-Wien 2001, 15 (az eredeti angol kiadás: Grammars of Creation, Gifford Lectures 1990, Faber and Faber 2001.
