Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés

Bíró és üdvözítő: eszkatologikus megközelítés

5

boldogságát. De gondolhatunk Dantéra is (1265-1321), aki a pokolba helyezve megnevezi ellenfeleit3, ahogyan nem egy művész is úgy állt bosszút az alkalmatlan megrendelőn, hogy a kárhozottak oldalára helyezte el őt.

A lelkipásztorkodás, amely túlzó mértékben félelmet kelt, és amely gyakran megbetegít, joggal érdemli meg a kritikát. Azonban az évek elteltével egy ellenkező, leegyszerűsítő gyakorlatot tettünk magunkévá, amelynek olykor az istenkép rettenetes banalizálása lett a következménye. Félretettük az ítélet témáját, amely összezavar minket; túlhaladottnak nyilvánítottuk a pokol gondolatát, és lerántottuk az álarcot Isten haragjáról, ami nem más, mint puszta antropomorfizmus. A lelkipásztori üzenetben a szerető és mindig elnéző Isten képe dominált és dominál napjainkban is, aki mindent megbocsát mindenkinek. Ez az üzenet már nem inti a polgárosodott kereszténységet, hanem sokkal inkább kielégíti annak komfortérzetét. Elfeledkeztek arról, hogy az igazságosság szerint az Istenről, a Szeretetről szóló üzenet soha nem maradhat közömbös az elembertelenítő igazságtalansággal szemben. Bonhoeffer szavai mai is aktuálisak: „Egyházunk halálos ellensége az olcsó kegyelem (...) Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot (...), ár, költség nélkül (...) Az olcsó kegyelem a bűn igazolását és nem a bűnös megigazulását jelenti”4. Nem kell azon sem meglepődnünk, ha azt tapasztaljuk, hogy mind több helyről hallunk olyan hangokat, amelyek kifejezésre akarják juttatni rossz közérzetüket a „jó Istennel” szemközt: újra fel kell fedezni Istent mint a teljesen Mást, a transzcendencia misztériumát meg kell óvni a banalizációtól; a teológiának érvényre kell juttatnia megragadhatatlan lényegét, fel kell mutatnia az ítélet megszabadító dimenzióját és újra kell gondolnia Isten haragjának zavarba ejtő témáját5.

Ezen nagy vonalakkal megrajzolt háttér előtt azt javaslom, hogy elmél- kedjük át a hitvallás artikulusát: „újra eljön ítélni élőket és holtakat”. Meg fogom vizsgálni ennek az artikulusnak minden szempontját aszerint, hogy ez először is Krisztus parúsziájának kérdésére vonatkozik (1), azután az ítélet

3 Dante Alighieri, Isteni színjáték: Pokol, VI: ének 79k; VIII. ének 31-60; X. ének 31k; XII. ének 111.

4 És még tovább: „Mivel egyedül a kegyelem tesz mindent, ezért minden maradhat a régiben (...) Az olcsó kegyelem a bűnbánat nélküli bűnbocsánat meghirdetését (...) személyes gyónás nélküli /eloldozást jelent. Az olcsó kegyelem (...) az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem." D. Bonhoeffer, Követés (ford. Bőröcz E.), Budapest 2007, 23-25.

Ld. R. Miggelbrink, Der zornige Gott. Die Bedeutung einer anstößigen biblischen Tradition, Darmstadt 2002. Ld. még J.-H. Tück, Der Zorn - die andere Seite der Liebe Gottes. Dogmatische Anmerkungen zur Wiederkehr eines verdrängten Motivs, in Theologie und Philosophie 83 (2008), 385-409.