Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Méndez, José María - Török Csaba (ford.): Gazdasági válság vagy az értékek válsága?
56 Jósé Maria Méndez mas-szal Németországból, Rawls-t, Dennett-et vagy Dawkins-t az Egyesült Államokból. Megadhatjuk néhány spanyol nyelvű mű címét, mivel igen jelentősek: La miseria de la razón [Az ész nyomorúsága] I. Reguerától, La ra- zón sin esperanza [A reménytelen ész] J. Muguerzától vagy La crisi de la razón [Az ész krízise] F. Jarautától. Az intellektuális közegben igencsak hasonló dologra kerül sor, mint amit Marshall a gazdaság terén hangsúlyozott. Ha elvész a pénzbe mint numeraire-be vetett bizalom, akkor az egész gazdaság hanyatlik. Az intellektuális közegben hasonlóképpen: ha megkérdőjelezik a racionalitást, ha elvész az objektív igazságba vetett bizalom, akkor az egész erkölcsi élet, de még maga az emberi élet értelme is hanyatlani kezd. Az erkölcsi, esztétikai, vallási, s végül gazdasági értékek mostani válsága az Igazság értékének szisztematikus lerombolásából eredeztethető, amelynek oka a gyenge gondolat. Ha számba vesszük pusztító társadalmi és kulturális következményeit, be kell látnunk, hogy nem is annyira gyenge ez a gondolat. Már utaltunk rá, hogy minden axiológus, tartozzék akár egyik, akár másik nómenklatúrához, mindig négy végső nagy érték-területet vagy -birodalmat tart szem előtt: az erkölcsöt, az esztétikát, a vallást és a gazdaságot. E négy egyetlen egységet alkot. Az Igazság értékére vonatkozó élettapasztalat hibája megrontja a cél-értékek: az erkölcs, az esztétika és a vallás felfogását. Az ezen cél-értékek értékelése terén mutatkozó tévedés megrontja végül a gazdaság eszköz-értékeit is. A gazdasági javak birtoklása - aminek eszközül kell szolgálnia ahhoz, hogy megéljük a cél-értékeket - az egyetlen és legfőbb céllá lesz, amelynek alárendelik az emberi élet minden más szempontját. Azt is le kell szögeznünk, hogy a morális és etikai jelzők ezen munka során mindig mint szinonimák kerülnek alkalmazásra.10 Képtelenség lenne in extenso megemlíteni a fenti szerzők hatalmas terjedelmű munkásságát, ezért két különösen is jelentőségteljes idézetre fogunk szorítkozni. Az első oly világos, mint a déli verő fény - Umberto Eco híres regényéből, A rózsa nevéből való. A leégett kolostor romjai előtt egy barát elveszti kedvét, s így szól társához, aki novícius szeretett volna lenni: „Reszkess, Adso, a prófétáktól és mindazoktól, akik készek meghalni az igazságért, mert az ilyenek rendesen nagyon sokakat magukkal együtt, sőt gyakran maguk előtt s néha maguk helyett is belerántanak a halálba. (...) Annak, aki szereti az embereket, talán épp az a dolga, hogy nevetségessé tegye, hogy 10 A magyar fordításban ezért következetesen az erkölcsi melléknevet alkalmazzuk - a fordító megjegyzése.
