Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Méndez, José María - Török Csaba (ford.): Gazdasági válság vagy az értékek válsága?
Gazdasági válság vagy az értékek válsága? 57 megnevettesse az igazságot, mert csak egy igazság van: megtanulni, hogyan szabaduljunk meg az igazságra törő őrült szenvedélytől”". Figyelemre méltó Eco következetlensége. Úgy beszél az emberek iránti szerétéiről, mintha az érték lenne. Azonban ha nem létezik igazság, akkor nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy igazán érték-e az emberek iránti szeretet? Mindazonáltal a regény és mozifilm változatának sikere szemléletesen mutatja, hogy milyen szintet ért el a nyugati társadalomban az Igazság értékének lebecsülése. A második idézet Jacques Derridától való. La difference című művében ez olvasható: „Úgy is mondhatnám, hogy a difference, amely nem pusztán egy szó vagy egy fogalom, stratégiai szempontból a legalkalmasabbnak tűnt számomra ahhoz, hogy elgondoljam, sőt uraljam - lévén hogy a gondolkodásnak itt talán szükségszerű kapcsolata van az uralom strukturális határaival -, mint ’korunk’ leginkább visszavezethetetlenét. Tehát stratégiailag abból a helyből és időből indulok ki, amelyben ’mi’ vagyunk.. Kétségtelen, hogy ezt a mondatot nem lehet megérteni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem mond semmit. Ez tiszta és pedáns sarlatánság, minden értelem nélkül. Derrida idézőjelek közé tesz egy szópárt, mintha mély és titokzatos jelentés húzódna meg közöttük, amelyhez csak nehezen férkőzhetnek hozzá az olvasók. Meglepő, hogy a kiadóknak sikerül megjelentetni ilyen ürességekkel teli könyveket. Azonban még meglepőbb, hogy az eredmény mégsem az, amit várnánk, hanem a kiadók nagy üzletet csinálnak, és helyesen előfeltételezik, hogy kitűnő fogadtatásban részesül majd egy olyan gondolkodás, amely nem is tudna gyengébb lenni, amely valószínűleg a legértéktelenebb a nyugati filozófia egész történelmében. Egyszersmind el kell mondanunk azt is, hogy Eco igazság elleni támadása szóbeli, míg Derridáé tényleges. Megalázza az igazságot, amikor értelmetlen mondatokat ír, és ezért társadalmi tapsot és intellektuális elismerést kap. Korábban a jó és a rossz közötti különbségtételre való képtelenségről szóltunk. Most pedig az azt megelőző, az igaz és hamis közötti különbségtételre való képtelenséggel állunk szemközt. 11 12 11 Eco, U., A rózsa neve (ford. Barna I.), Árkádia, Budapest 1988. 12 Derrida, J., La différence, in www.jacquesderrida.com.ar/textos. Nem volt különös okunk rá, hogy pont ezt a szöveget válasszuk ki. Számos könyvének sok szövegrészlete kapcsán elmondhatnánk ugyanazt a kommentárt. Látványos irodalmi homlokzat ez, amely mögött nincs semmi. Ha mondatait alávetjük a logikai analízisnek, kiderül, hogy nem mondanak semmit, vagy nincs értelmük, mintha azt mondanánk 2008-ban: „Franciaország mostani királya kopasz”. Ha 2008-ban nem létezik ennek a mondatnak az alanya, akkor az egész mondat fiatus vocis. Senki sem lehet kopasz, aki nem létezik.
