Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Méndez, José María - Török Csaba (ford.): Gazdasági válság vagy az értékek válsága?
Gazdasági válság vagy az értékek válsága? 45 mat el lehet veszíteni egyetlen hét alatt, azonban sok évre van szükség a helyreállításához. Csak 1954-ben, huszonöt évvel a történtek után érte el a Dow Jones indexe azt a szintet, amelyen a fekete csütörtök előtt állt. Eddig a pontig igaza volt Marshallnak, amikor hangsúlyozta a bizalom mint a gazdasági aktivitás alapjának fontosságát. Ezen tanulmány tézise nem más, mint hogy az értékek általánossá lett válsága vált végső soron 2008-ban napjaink pénzügyi válságának kiváltó és meghatározó okává. Az eddig tett megállapításaink azt sugallják, hogy ez a tézis kiterjeszthető mindarra, ami a boldog húszas években történt, s ami a korszak balszerencsés végéhez vezetett. Azonban azt is elmondtuk már, hogy az Egyesült Államok húszas évekbeli erkölcsi válsága még kis mértékben sem terjedt ki az egész lakosságra. Most azonban az erkölcsi válság nyilvánvaló minden társadalmi rétegben az úgynevezett Nyugat országaiban. Ezen a helyen nem szeretnénk azt vélelmezni, hogy a húszas évek általános értékvesztése lett volna annak a válságnak a fő és végső oka, lévén hogy nem is volt tapasztalható ilyen általános értékvesztés. Ezzel hát be is fejezzük a tények történeti egymásutániságának felidézését és az akkor történtekkel való párhuzamok megfigyelését: elhagyjuk a boldog húszas éveket, a ’29-es gazdasági válságot és a harmincas évek gazdasági kifulladását. A MOSTANI VÁLSÁG SZOROSAN VETT GAZDASÁGI SZEMPONTJA Az elméleti vita arról, hogy a liberális gazdasági rendszer jobb-e, mint a szocialista, vagy fordítva, teljességgel idejét múlt a Berlini Fal 1989-es leomlása óta. A Szovjetunióban nyolcvan éven át folyamatosan minden mozgató rugó a szocializmus kezében volt ahhoz, hogy megmutassa a világnak: az állami tervgazdaság valóban jobb minden más gazdasági rendszernél. A gazdasági eszközöket teljességgel kontroll alatt tartották. Még az emberek nyaralását is megtervezték. A kormány a Gosplan - Goszudarszvennaja Planovaja Ko- misszija [Állami Tervgazdálkodási Bizottság] - hatalmas hivatalán keresztül eldöntötte, hogy az utolsó gyár utolsó munkása hány napra mehet el szabadságra és mikor. Szeretetteljes módon még azt is közölte, hogy melyik dóm otduijában, nyaralóházban kell ezt eltöltenie. Egyszer és mindenkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmus nem egyszerűen egy hibás gazdasági elgondolás, hanem hogy egy belsejében romlott rendszer, amely szükségszerűen hozza magával az emberi személy leértékelődését. A szovjet paradi