Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 29 lek erejében. Ennek a pásztori feladatnak a szolgálatában áll tanítói-kinyilat- koztatói tevékenysége és ennek lesz következménye életének papi odaadása övéiért és minden emberért az eucharisztikus lakomán és a kereszten. Hasonlóképpen Jézus papi magatartása, az Atya tökéletes megdicsőítése és az ember bűntől való megszabadítása, megszentelése is teljesen áthatja kinyilatkoztató és pásztori tevékenységét.10 11 (5) A krisztusi üdvözítő mű megbonthatatlan egységének jegyében a mai szótériológiák arra is törekszenek, hogy a megváltás objektív és szubjektív szempontját jobban közelítsék egymáshoz. A hagyományos újskolasztikus szemléletmódot Schütz Antal így foglalja össze: „Az Üdvözítő megváltói tevékenysége közvetlenül arra irányult, hogy a művét elvben, csírában (virtu- aliter) elvégezze, vagyis lehetővé tegye minden egyes embernek, hogy meg- igazuljon, újjászülessék, a helyreállított Isten-közösségnek tagjává lehessen. ... De a megváltás művének ez az elvégzése nem jelenti azt, hogy minden egyes ember tényleg (in concreto, actualiter) meg is igazul és el is nyeri az istenközösség új életét. Más szóval a megváltás műve az emberiségnek vakságot hozott elvben, közvetve és képességileg, de nem egyénileg, közvetlenül és ténylegesen.”11 Természetesen, önmagában helyes és jogos lehet a megváltás Krisztus által a történelem adott pontján egyszer s mindenkorra véghezvitt művének a megkülönböztetése a megváltásban való egyéni részesedés eseményétől, mely a hit, a remény és a szeretet életének kegyelmi eseménye. Ám ez a megkülönböztetés, kiegészülve azzal, hogy a nyugati szótériológia a megváltás krisztusi művét Anzelm nyomán lényegileg jogi értelemben vett elégtételadásként értelmezte, ahhoz vezetett, hogy a nyugati dogmatikákban a krisztológia/szótériológia és a kegyelemtan elszigetelődtek, de legalábbis túlságosan függetlenedtek egymástól. A krisztológia/szótériológia tárgyalta a megváltás objektív szempontját, a kegyelemtan a megváltásban való kegyelmi részesedés szubjektív szempontját. Ebben a felfogásban a kegyelem csak annyiban Krisztus kegyelme, amennyiben ő érdemelte ki azt, hogy 10 A kinyilatkoztatás és az üdvözités szoros kapcsolata fogalmazódik meg többek között a II. Vatikáni Zsinatnak „Az isteni kinyilatkoztatásról” szólő dogmatikus konstitúciójában is. Isten önkinyilatkoztatásának célja a Szentháromság egy Istennel való közösségre juttatása az embernek: ez az ember üdvössége (DV 2). A kinyilatkoztatás a szavak és a tettek szoros egységében megy végbe, melynek csúcspontja és teljessége Krisztus, aki „már puszta jelenlétével, önmaga ki- nyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával és halálából való dicsőséges föltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével” fejezi be és teszi teljessé a kinyilatkoztatást. „Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn meg a halál sötétségéből, és örök életre támaszt föl” (DV 4). 11 Schutz Antal, Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere II, 5.
