Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 25 egységes egészbe tudja fogni a megváltásra vonatkozó bibliai tanúságtételek sokféleségét. A korábbi tipizálásoktól eltérően pl. Gisbert Greshake a következő fő megváltástani típusokat különbözteti meg: (1) A megváltás mint Krisztus általi nevelés (paideia) az ókori görög kozmosz gondolkodás keretében; (2) A megváltás mint az egyes ember belső kegyelemben részesítése az Isten és ember közötti „ordo” jogi helyreállításának a keretében; (3) A megváltás mint az újkori szubjektivitás történetének belső mozzanata.3 E fő gondolkodási típusokon belül aztán különböző hagyományszálakat lehet megkülönböztetni, melyek azonban gyakran ötvöződnek egymással, akár ugyanannál a szerzőnél. így pl. a megváltás, mint Krisztus általi nevelés magában foglalhatja az új krisztusi tanítást, erkölcsöt és példaadást (apostoli atyák), de jelentheti Isten eredeti teremtéstervének beteljesítését is a történelemnek a második Ádámban, a Krisztusban történt rekapitulációja révén (Iréneusz). Ugyanakkor a paideia megvalósulhat a sátán legyőzéseként és a fogságából való kiváltásként (Órigenész), illetve az ember átistenítéseként is (Athanasziosz, kappadókiai atyák, Hitvalló Szent Maximosz). Greshake kiemeli, hogy az egyházatyák szótériológiája ellenáll a szigorú értelemben vett fogalmi egységesítésnek és erőltetett közös nevezőre hozásnak, szisztemati- zálásnak. Az atyák megváltástanának összetettsége és gondolati gazdagsága a bibliai szótériológia szemléleti, képi és kifejezésbeli gazdagságát tükrözi, annak teljességéhez akar hűséges maradni, azt szándékozik továbbgondolni. Ehhez hozzátehetjük, hogy az anzelmi szatiszfakciós elmélet hatástörténetéhez tartozó későközépkori és újkori, de az újraértelmezésre vállalkozó újabb szisztematikus megközelítések jókora része is elszegényedést mutat a szentírási tanúságtételhez és a patrisztikus örökséghez képest. A teológiatörténeti munkák tehát abból a szempontból is hasznosak, hogy rámutatnak a jelenkori szótériológiák esetleges beszűküléseire és támpontokat kínálnak látószögünk kitágításához. 3 G. Greshake, Der Wandel der Erlösungsvorstellungen in der Theologiegeschichte, in Erlösung und Emanzipation (Hrsg. Leo Scheffczyk), 71. Korábbi tipizálás pl. a keleti inkamatőrikus és a nyugati sztaurológiai típus megkülönböztetése. F. Ch. Baur tipizálása: ókori görög misztikus, nyugati jogi, újkori morális (szubjektív) szótériolögia. Gustav Aulén a központi megváltástani motívumból kiindulva a „Christus victor”, a „Christus victima” és a „Christus exemplar” szótériológiai típusokat különböztette meg. Vö. G. Aulén, Die drei Haupttypen des christlichen Versöhnungsgedankens, in ZSTh 8 (1930) 501-538. Pannenberg a kővetkező megváltástani modellekről beszél: 1. átistenltés a megtestesülés által, 2. átistenltés az Istenhez való hasonlóvá válás révén, 3. helyettesítő elégtétel, 4. Isten kizárólagos cselekvése az emberrel, 5. a képmás hasonulása az ősképhez, 6. az ember erkölcsi tökéletesedése, 7. az ember személlyé válása. Vö. W. Pannenberg, Grundzüge der Christologie, Gütersloh 1964, 33-41.
