Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
26 Puskás Attila (4) A megváltás eseményének újraértelmezése a katolikus teológiában ma arra törekszik, hogy az üdvözítés művét Jézus életének, kereszthalálának és föltámadásának (valamint a Szentlélek kiárasztásának) megbonthatatlan egységében közelítse meg. Ez a szemléletmód döntő ponton korrigálja az Anzelm-féle szótériológiát, mely kizárólag a kereszthalál eseményében, mint elégtételadásban jelölte meg a megváltás lényegét és teljesen figyelmen kívül hagyta Jézus életútjának eseményeit, tanítását, tetteit, és magát a megtestesülést pusztán az elégtételadás föltételeként szemlélte. Jézus föltámadásának is csak az elégtételadás szempontjából fontosnak tartott mozzanatát emelte ki, azt tudniillik, hogy a föltámadt Fiú azt akarja, hogy az Atya nekünk viszonozza a kereszthalállal lerótt jézusi túláradó elégtétel érdemét azzal, hogy elfogad bennünket. Ennek a kizárólag a kereszthalálra, mint elégtétel- adásra összpontosító megváltásfelfogásnak a korrekciója már Aquinói Szent Tamásnál elkezdődött. Tamás szerint ugyanis az isteni és az emberi természetnek az Ige hüposztásziszában megvalósuló személyi egysége miatt Jézusnak az ember üdvössége érdekében véghezvitt minden tette végtelen értékű, érdemszerző, megváltói tett. Jézus emberi természete a vele elválaszthatatlanul összekapcsolódott isteni természet eszköze (instrumentum coniunctum divinitatis) az üdvözítés művében. Ezért a Summa krisztológiai- szótériológiai része részletesen tárgyalja Jézus életének eseményeit is. Az Ige megtestesülése nemcsak feltétele a megváltásnak, hanem egyszersmind része is, ahogy Jézus feltámadásának sem csupán az elégtételadás szempontjából van jelentősége, hanem úgyis, mint a mi feltámadásunk, azaz az üdvösség teljességére jutásunk (minta)okának is. S maga a kereszthalál sem pusztán elégtételadás, hanem áldozat, engesztelés, kiengesztelődés és az isteni szeretet kinyilatkoztatása.6 Az új skolasztikus dogmatikák az anzelmi megváltástant korrigáló tamási örökséget úgy igyekeztek folytatni, hogy megismételték a tételt, amint Schütz Antal fogalmaz: „Tartalmi tekintetben Isten rendeléséből az Üdvözítőnek emberi természetben végbevitt minden tette hozzátartozik a megváltói tevékenységhez”.7 Az új skolasztika e minden tettet felölelő megváltói tevékenységet Krisztus legfőbb tanítói, papi és királyi hármas megváltói hivatalának szempontja alá rendezve tárgyalta. Mindhárom az ember megszentelésére, az üdvözítésre irányul és végtelen méltósággal rendelkezik az 6 STh III 53-59 quaestiók végigtárgyalják Jézus egész életének a misztériumait. A 48. quaes- tio foglalkozik a szenvedés és kereszthalál megváltói hatásának módjaival, az érdemszerzés, az elégtételadás, az áldozat és a megváltás látószögében. ' Schütz Antal, Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere II, 2. kiadás, Budapest 1937, 7.
