Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)
Lustiger bíboros dicsérete 101 hét és kell Istennek ajánlani és azok között, akik - ezentúl templom és áldozat nélkül - helyébe állították a zsinagógái kultuszt és a talmudi írásolvasást. Krisztus először a zsidókat állította választás elé és az Egyház előbb zsidók között határozta meg önmagát, akik mindannyian élvezik a kiválasztottságot és egyetlen a reményük. „Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11,29). A megosztottság tehát nem zsidók és keresztények között van, hanem lényegileg azok a zsidók között, akik hűségesek maradtak kiválasztottságukhoz és ezért úgy vélték, meg kell tagadni Jézustól Krisztus méltóságát és azok a zsidók között, akik, hogy hűségesek maradjanak kiválasztottságukhoz, elismerték Jézust Messiásként. Ilyennek mutatkozik a keresztények Egyházának nagysága és gyöngesé- ge, amit Aron Jean-Marie Lustiger víziója kikövetel az emberi szívtől. A po- gányok jogosultak a zsidók által hozott üdvösségre, mert „az Egyház egyszerre a zsidóké és a pogányoké” (La promesse, p. 17). Ám szükséges, hogy ezek a pogányok hiteles keresztényekké váljanak, többé ne viselkedjenek pogányként és elfogadják az oltást a zsidó gyökerű frank olajfán. Minden ezen az oltáson áll vagy bukik, minden antiszemitizmus Krisztus megtagadása bennük (ti. a zsidókban). Azt lehet mondani, hogy a pogány-kereszté- nyek konkrét negatív viselkedése Izrael népével szemben az ő Krisztus iránti reális hűtlenségük jele. Ez a pogányságuk és bűnük akarat nélküli bevallása” (La promesse, p.74). „E történelem folyamán a judaizmushoz való kapcsolat a keresztény hűség tesztje” (Le Choix de Dieu, p.82). Amit a nemzetek a zsidókkal csinálnak, arról szól, amit Krisztussal tesznek” (Ugyanott, p.88). (Ennek a fordítottja is igaz, f. m.). Megfontolásra érdemes Levinas bírálata Montherlant irányában, aki - a filozófus szerint - . .szövetségese volt inkább a pogányok kereszténységének, és nem a zsidók kereszténységének” (Camets de captivité, p. 183). Sok kísérlet történt arra nézve, hogy a kereszténységet „zsidótlanítsák”, Jézus „a gyöngéd galilei”, „a tiszta tanító”, vagy egyenesen árja. Ha az antiszemitizmus valóban a keresztény aposztázia abszolút tesztje lesz, akkor egy keresztény antiszemita egyszerűen pogány. „Az antiszemiták hűtlenek voltak a kereszténységhez” (Le Choix de Dieu, p.51). Nem szabad összetéveszteni az anti-judaizmust (ami az örökösök közötti vita: melyikük hűségesebb és érdemli meg jobban a kiválasztottságot - már- csak azért sem lehet vita, mert a kiválasztottság kívülről jön) az antiszemitizmussal, ami egyértelműen magát az örökséget tagadja, és ennek érdekében tagadja a zsidók kiválasztottságát egészen a megsemmisítésükig, mert ők megtestesítik Isten ígéretét. A Shoah nem pusztán az emberi jogok ellen elkövetett mérhetetlen bűn, hanem a legnagyobb blaszfémia Isten joga ellen, mert Istennek jogában áll kiválasztani a zsidókat és az egyetemes ígéret
