Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
74 Bolberitz Pál alapállásból indul ki, hogy a létet az anyaggal azonosítja. Ezért az elméleti ateizmussal való párbeszéd, filozófiai síkon megközelíthető s alapjában véve a filozófiai lét-tanból kell kiindulnia. A filozófiai gondolkodás történetében a materializmusnak többféle megnyilvánulása van. így különböztetjük meg a „nyers” illetve vulgáris materializmus, a dialektikus materializmus és a monizmus rendszereit. Továbbá a materializmus sajátos képviselőiként említhetjük Schopenhauert, Sartre-t és Ernst Blochot. 1. A vulgáris materializmus, a dialektikus materializmus és a monizmus rendszerei a) A vulgáris materializmus egyetlen valóságként a testi anyagot tételezi. Mivel a szellemi létet tagadja, semmiféle szellemi természetű világfeletti lényt nem fogadhat el, s így számára a szellemi lélek sem létezik. Ezt a „nyers” materialisztikus szemléletet az újkorban elsősorban Thomas Hobbes (1588-1679) képviselte. Hobbes abból indult ki, hogy a megismerés egyetlen forrása az érzéki tapasztalás, melynek anyagi alapja van, s anyagi természetű észleléseinket gondolkodásunk csupán feldolgozza. így csak anyagi természetű dolgokat ismerhetünk meg, s mivel felfogása szerint a megismerési rend és a létrend egybeesik, csak anyagi-testi dolgok létezhetnek. A francia felvilágosodás filozófusai, Julien Offray de Lamettrie (1709— 1751), Claude Adrien Helvetius (1715-1771) és Dietrich von Holbach (1723- 1789), valamint Németországban az idealista rendszerek ellenhatásaként létrejött - és Ludwig Feuerbach (1804-1872), valamint David Strauss (1808- 1874), Jakob Moleschott (1822-1893) és Ludwig Büchner (1824-1899) által képviselt materializmus - szintén a „nyers” materializmus felfogását képviselik. Holbach úgy véli, hogy az egyetlen valóság, ami létezik, nem más, mint az anyag, melynek lényegi tulajdonsága a mozgás. Ugyanazok az erők, melyek az anyag meghatározói19, irányítják az emberi cselekvést is, mely az egoizmusban, szeretetben és gyűlöletben nyilvánul meg. Holbach szerint az Istenben való hit nemcsak, hogy alaptalan, hanem egyben káros is, mivel ez a beállítottság (t.i. az Istenbe vetett hit) nyugtalanítja az embert. Hasonlóképpen Feuerbach is azt vallja, hogy az egyetlen valóságos lét az anyagi természet. Rendszerében a természet valamiféle végtelen és örök organizmus. A természet legmagasabb fejlődési fokán áll az ember, akiben 19 Vagyis a tehetetlenség, a vonzás és taszítás.
