Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
Téves Isten-fogalmak 75 a természet öntudatra ébredt. A szellemi létformát, s ezzel a szellemi lélek és Isten létét tagadja. Feuerbach rendszerében az Isten-eszme nem más, mint az emberi fantázia szüleménye. Szerinte Isten az ember, saját korlátolt létének eszményi formába öltöztetett, abszolút kivetítése. Mivel az Isten-eszme az emberi lényeg szubjektív projekciója, Feuerbach úgy véli, hogy a teológiát - vagyis az Istenről szóló tanítást - az antropológiának, vagyis az emberről szóló tanításnak kell fölváltania. b) A Marx, Engels és Lenin tanaiból kialakított dialektikus materializmus abban különbözik a vulgáris materializmustól, hogy ez a felfogás az anyagitesti létforma mellett valamiféle szellemi létforma jogosultságát is elismeri, s így „kategorikus pluralizmust” vall. Jóllehet a dialektikus materializmus elfogadja a tudati tevékenység szellemi jellegét, mégis a létesítő okság és esz- köz-okság értelmében visszavezeti azt az anyagra, következésképp a gondolkodás nem más, mint az anyag funkciója. Az anyag a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság, és minden, ami létezik, ennek az ún. „filozófiai anyaginak megnyilvánulása. A fejlődést is az anyag fejlődéseként kell értelmezni, mégpedig a dialektika törvényeinek megfelelően, úgy, hogy az ellentétek egységét és harcát, a mennyiségi változásoknak minőségi változásba való átcsapását, és a tagadás tagadásának törvényszerűségeit kell szem előtt tartani. Ebben az értelemben az ún. szellemi minőségek megjelenése is visszavezethető az anyagi alapra. Ez a materialista felfogás érvényesül a történelmi materializmus rendszerében is, melyben mind az Isten-eszme, mind a vallási jelenség úgy értelmezendő, mint az anyagi természetű társadalmi totalitás szellemi felépítménye. Mivel a társadalom mozgását anyagi-gazdasági törvényszerűségek irányítják és határozzák meg20, a kapitalizmus legyőzésével a termelési viszonyok és termelési módok is megváltoznak, s ebből következően a korábbi anyagi alappal a tőle függő szellemi felépítmény (Isten, vallás) számára sem lesz hely. így a fejlett szocialista társadalmi rendben Isten és a vallás helyét a társadalomnak szabadon és teljesen elkötelezett ember tölti majd be, s maga ez a társadalom (s benne az ember) lesz az abszolűtum. Nem nehéz felfedezni e felfogásban a már kifejtett panteizmus elemeit. A dialektikus materializmus abszolútuma nem más, mint a hegeli abszolú- tum „fejtetőre” (vagy ha úgy tetszik) „talpára” állítása. Itt az abszolűtum tehát az anyag. Kérdés persze, hogy milyen értelemben vett anyag? A dialektikus materializmus mai rendszerében tán egyetlen fogalom sem olyan kevéssé tisztázott, mint éppen az alap vagyis az anyag fogalma. 20 A kapitalista termelési mód eredményeképpen.
