Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
72 Bolberitz Pál ateizmus. Jóllehet az „ateizmus” szó a szófejtő elemzés tükrében tagadást fejez ki15, gyakorlatilag az ateista beállítottság mégis valami „pozitívumot” állít Isten helyébe, csak ez nem a teista szemlélet Istene, hanem valamiféle evilági létező „végtelenségig” fokozott „istensége” Az ateizmusnak több fajtája van. így megkülönböztethetünk gyakorlati, posztulatórikus és doktriner ateizmust. A gyakorlati ateizmus A gyakorlati ateizmus lényege, hogy Istent a gyakorlati életben nem ismeri el, hanem olyan életmódot javail, mintha Isten nem létezne. Hz gyakorlatilag annyit jelent, hogy a teizmus (illetve a vallások) Istenének nincs szerepe sem a személyes erkölcsi életben, sem a társadalmi értékek megvalósításában, sem a tudományos ismeretszerzés területén. A gyakorlati ateizmus nem törekszik elsődlegesen arra, hogy világnézetileg is megindokolja ezt a magatartást. Jóllehet tehát kifejezetten nem tagadja Isten létét, de gyakorlatilag mégis ezt teszi. A gyakorlati ateizmus főleg az agnosztikus, kételkedő, közömbös világnézetű emberek magatartásában tükröződik. Korunk embere leginkább ezzel a magatartásformával szimpatizál és különféle meggondolások és önigazolások rendszerével azt igyekszik bizonyítani, hogy az ember boldogságát akadályozza bármiféle világnézeti elkötelezettség, legyen az akár vallási, akár elméleti ateista beállítottságú. E napjainkban elterjedt gyakorlati ateista attitűdnek sokféle oka lehetséges. Egyik oka tán az, hogy a filozófusok és a teológusok jelentős része nem volt képes arra, hogy Isten létét úgy bizonyítsa, ami a mai tudományos gondolkodásnak és a gyakorlati élet igényeinek megfelel. Ezért kell törekedni arra, hogy Isten létét napjaink gondolkozó emberének szemlélete szerint bizonyítsuk, és ezzel utat készítsünk a kinyilatkoztatás Istenének hívő elfogadásához. Nietzsche és Nicolai Hartmann posztulatórikus ateizmusa Kant még Isten létét erkölcsi posztulátumként állította, mely szerint Isten léte az erkölcsiség követelménye bennünk. Ezzel szemben az ún. posztulatórikus ateizmus Isten „nem-létét” állítja következményként, mégpedig az 15 A teizmus tagadását.
