Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
Téves Isten-fogalmak 69 dolgok. A szellemi dolgokban az isteni szubsztancia úgy nyilvánul meg, mint gondolkodó, a testiben viszont úgy, mint ami a tér kiterjedése felett uralkodik. Mivel tehát mind a szellem, mind a test világa az egyetlen isteni szubsztancia különböző állapota6 a szellemi gondolkodási rend és a testianyagi létrend tökéletesen átfedik egymást. így minden testi dolognak megfelel egy idea, és minden ideának megfelel egy test. S mivel Spinoza rendszerében az ideális rendnek prioritása van, mely meghatározó jelleggel bír, joggal felismerhetjük gondolataiban a racionalizmus jellegzetes vonásait. Amint a szellemi dolgok, melyek közé elsősorban az emberi lélek tartozik, az isteni szubsztanciának csupán módozatai, úgy a lélek tevékenysége is7 magának az Istennek a tevékenysége. Spinoza úgy véli, hogy a megismerés és az akarás úgy különbözik egymástól, hogy az első képezi, az utóbbi viszont helyesli az ideákat. Mindkét tevékenységnek testi vagy szellemi dolgok lehetnek a tárgyai. Végül is azonban az isteni szubsztancia marad mind a megismerés alanya, mind a megismerés tárgya. A testi dolgok megismerésénél és akarásánál az isteni szubsztancia, mint a tér felett uralkodó kiterjedés önmagától hozza létre ideáit és helyesli is azokat. A szellemi dolgok megismerésénél és akarásánál az isteni szubsztancia sajátos értelemben a maga gondolkodásából képezi ideáit, legitimálva is azokat. Az emberben megnyilvánuló megismerés és akarás végül is nem más, mint az isteni szubsztancia önmegismerése és önigazolása, mégpedig a tér feletti uralma összefüggésében, ha a testi dolgokról van szó, illetve gondolkodása tekintetében, ha szellemi dolgokról van szó. A statikus panteizmus a világot Istenből a „kiáradás” értelmében származtatja, s így megfosztja a világot önállóságától Istennel szemben. A dinamikus panteizmus viszont Istent egy folyvást létrejövő8 Istenként értelmezi, és Isten „levés”- ét a világ keletkezésével hozza kapcsolatba. Jól példázza a dinamikus panteizmus tanítását Hegel (1770-1831) rendszere. Hegel szerint minden, ami van, az isteni „eszme”9 manifesztációja, mely önmagát elgondolva a dialektika törvényeinek megfelelően jut el kibontakozásához és a teljes megvalósuláshoz. A dialektikus fejlődés első fokán az isteni fogalom az „önmagánál-levés” (An-sich-sein) összefüggésében értelmezendő, ahol a tiszta lét - ami még teljesen meghatározatlan és tartalmatlan gondolkodási tevékenység - a lényeg -, amelyben a fogalom maga 6 A két lét-attribútumnak megfelelően. 7 Megismerés és akarás. 8 Vő. „levés", Werden. 9 Fogalom, Szellem.
