Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
68 Bolberitz Pál Szubsztancia az, ami önmagában van, és önmaga által fogható föl, vagyis aminek fogalmi megalkotásához nincs szükség valamely más fogalomra3. A szubsztancia Spinoza szerint tehát a legnagyobb önmagát belátó fogalom, s mivel benne a gondolkodási és létrend egybeesik, egyben a legmaga- sabbrendű lét is, aki a létet önmagától birtokolja. Spinoza indokolásként a „causa sui” fogalmát használja. Spinoza rendszerében a szubsztancia azonos Istennel, mivel egyedül Istennek jár ki az ő szubsztancia-fogalma. Ez az isteni szubsztancia örök, végtelen, változhatatlan és oszthatatlan. Minden belőle származik, méghozzá „ordine geometrico”, vagyis oly módon, ahogyan egy geometriai alakzat lényegéből annak tulajdonságai következnek4. Mivel ez a következtetés nem időben valósul meg, és úgy sem szabad értelmezni, mint valamiféle „kifelé” ható létesítő okságot, a dolgok éppúgy örökkévalók, mint az Isten. Nem is „Istenen kívül” vannak, hanem Istenben maradnak, és Isten is bennük marad, mint belső ok. Az isteni szubsztanciának tehát a világban végtelenül sok attribútuma van. Ezek az attribútumok adják a szubsztancia lényegi tulajdonságait, és ténylegesen is azonosak vele. Spinoza úgy véli, hogy Isten végtelenül sok attribútuma közül csak kettőt ismerhetünk meg, éspedig a gondolkodást és a kiterjedést, a szellemit és a testit (anyagit). Ez az a két kifejezési forma, amelyben az isteni szubsztancia lényege megmutatkozik. Spinoza a testi kiterjedést nem annyira úgy fogja föl, mint három dimenzióban való létet, hanem valamiképpen a tér kiterjedő uralmát a dolgok fölött. Mivel az isteni szubsztancia végtelen, attribútumai is végtelenek. Az isteni szubsztancia a konkrét világban konkrét módozatok formájában ténylegesül. A módozatok az egyedi dolgokat fejezik ki, s ezek nem mások, mint az isteni szubsztancia állapotai, illetve járulékai, s ebből5 szükségszerűen adódnak a végső következtetések. A konkrét egyedeknek nincs individuális szubsztanciájuk, s ezért nem jelentenek valamiféle pozitívumot az isteni szubsztanciával szemben, sőt inkább annak determinációi és korlátozott megnyilvánulásai, amint a geometriai alakzatok is a végtelen kiterjedés korlátolt megjelenési formái. A módozatok az attribútumoktól eltérően végesek, és csak ebben a tekintetben különböznek az isteni szubsztanciától. Az isteni szubsztancia két attribútumának - a gondolkodásnak és a kiterjedésnek - megfelelően, kétféle módozat van: a szellemi és a testi-anyagi 3 Vö. Ethica more geometrico demonstrata, I. def 3. 4 Mint pl. ahogyan a háromszög lényegéből az ún. szög-tétel következik. 5 Mintegy geometriai „mennyiségből”.
